Csak egyszer hibázott Billy, a Kölyök, de az az életébe került
2020. június 12. 12:47 Múlt-kor
Pisztollyal és henteskéssel
Billy, a Kölyök életéről Pat Garrett seriff írt könyvet, amely 1882-ben jelent meg. Motavalli az egyik legmegbízhatóbb forrásnak tekinti e kötetet. Garrett interpretációja szerint a végzetes összecsapás alkalmával semmiféle fergeteges tűzpárbajra nem került sor. Az egész incidenst olyan momentumnak festette le visszaemlékezésében, amely számára rendkívül szerencsésen végződött.
Mint írja, a Billy szemszögéből nézve fatális végkimenetelű éjszakán, ő és a két seriffhelyettes, John W. Poe és Thomas McKinney ellátogattak Maxwell birtokára. A farm felé tartva Poe egy nemrégiben tábort vert ismerőst vett észre. A csapat megállt egy kávéra. A spontán iszogatás közben hangokat hallottak. Valaki spanyolul beszélt, amely nyelven Billy, a Kölyök is leggyakrabban megszólalt (az angolon és a szülei anyanyelvén, a gaelen kívül). A három rendfenntartó elrejtőzött, miközben egy széles karimájú kalapot, sötét mellényt, inget és nadrágot viselő férfi haladt el mellettük és szemlátomást Maxwell háza felé tartott. Garrett és emberei akkor még nem ismerték fel a kalapos alakot, aki feltehetőleg Billy, a Kölyök volt.
Garrett ettől függetlenül valamit megsejthetett, mert két emberével a kalapos fickó nyomába eredt, és hamarabb értek Maxwellhez. Garrett – két kollegáját a verandán hagyva – beosont a sötét házba, és az ágyában lepte meg Maxwellt. Garrett nem sokat teketóriázott, serényen kérdezgetni kezdte, ő pedig beismerte, hogy Billy a környéken van, és bár már elég késő van, nem elképzelhetetlen, hogy benéz hozzá egy kis marhaszeletre. Néhány pillanat múlva Billy lépett a házba kezében egy pisztollyal és egy henteskéssel, és spanyolul tudakolódzott, hogy ki a pokol van Maxwellel.
Garrett szintén kíváncsi volt a házba belépő alakra: „Ki az, Pete?” – kérdezte Maxwellt. „Ő az” – hangzott a lakonikus válasz.
Billy Garrett sötét alakjára szegezte pisztolyát. „Ki vagy?” – kérdezte spanyolul Garrettet, aki válasz helyett előrántotta pisztolyát és kétszer elsütötte azt. Az első lövés a mellkasán érte Billyt. „Többé nem szólalt meg” – emlékezett vissza Garrett a lövés utáni pillanatokra. „Egy vagy két rángatózás és egy erőtlen, levegőért kapkodó felhördülés, aztán a Kölyök csatlakozott az áldozataihoz.”
Garrett és emberei megvizsgálták a bandita pisztolyát, úgy találták, hogy az épp tüzelés előtti állapotban volt. Ha Garrett egy pillanatig is hezitál, valószínű, hogy ő halt volna meg Billy helyett. „Ez volt az első, életveszélyes alkalom, amikor nem koncentrált eléggé, vagy nem ő lőtt először” – írta Garrett.
A beszámoló szerint a párbajt követő nap a halottkém elvégezte a vizsgálatokat és megállapította, hogy a halott Billy, a Kölyök, a seriff akcióját pedig jogos önvédelemnek minősítette. A bandita testét még aznap eltemették. Garrett írása szerint a holttestet érintetlenül helyezték a sírba. Nyilvánvalóan diszkreditálni akarta azokat az embereket, akik a Kölyök állítólagos testrészeivel (koponya, ujjak) üzleteltek. Mint írta: „egy orvos azzal hitegette a hiszékeny idiótákat, hogy nála van a Kölyök teljes, drótra felfűzött csontváza”.
Az áradásban eltűnt sírkő
Sajnos Billy, a Kölyök holttestét nem lehet DNS-vizsgálat alá vonni, a bandita sírhelye ugyanis – anyjával, Catherine Antrimmal ellentétben, akit az új-mexikói Silver City-ben helyeztek örök nyugalomra – ismeretlen. Bár tudjuk, hogy Billyt Fort Sumnerben, a régi katonai temetőben hantolták el, sírhelyét nem lehet beazonosítani, köszönthetően egy 1904 szeptemberében bekövetkező áradásnak, amely kimozdította és elsodorta a temető sírköveit. Évtizedekkel később pedig már hiába faggatták a Kölyök koporsóvivőit, azok nem emlékeztek a sír pontos helyére; a három megkérdezett ugyanis három különböző helyszínre esküdött. „Lehetetlen megmondani, hogy a temetőben melyik holttest az övé” – magyarázza Motavalli.
Az Arizona Egyetem nyugalmazott történése, Robert J. Stahl 2015-ben megpróbálta meggyőzni az új-mexikói hatóságokat, hogy állítsák ki Billy, a Kölyök halotti anyakönyvi kivonatát. Kérését az Új-Mexikói Legfelsőbb Bíróság elutasította. Stahl egy listát is összeállított azokról az emberekről, akik látták a bandita testét a halála után és a temetése előtt. A szakember megjegyezte, a Kölyök testének elrejtése helyett „Garrett azt szerette volna, hogy az emberek tudjanak róla, kit is lőtt le, és szeretett volna azoknak is lehetőséget biztosítani, akik végső búcsút kívántak venni a sokak által kedvelt fiatalembertől”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
