Bécs a Wesselényi-összeesküvést követően felrúgta a rendek és közte 1608 óta fennálló hatalommegosztást. Az abszolutizmus kísérlete a magyar alkotmány felfüggesztésére azonban kudarcba fulladt. Thököly Imre bujdosóinak mozgalma és a Birodalom kedvezőtlenre fordult nemzetközi helyzete végül 1681-ben meghátrálásra kényszerítette az udvart. I. Lipót császár az esztendő tavaszára - tizenkilenc éves szünet után - Sopronba országgyűlést hívott össze. A diéta érvénytelenítette mindazokat az intézkedéseket, melyeket 1670 után Bécs bevetett a rendekkel szemben. Megszüntették az 1671-ben életbe léptetett ún. repartitiós adórendszert; eltörölték az 1673-ban felállított új központi kormányszervet, a Guberniumot; megerősítették a nemesi kiváltságokat; visszaállították a végvári katonaság 1655. évi létszámát; biztosították a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, és engedélyezték a száműzött prédikátorok hazajövetelét. Thököly sógorának, Esterházy Pál bányavidéki főkapitánynak nádorrá (1681-1713) választásával ekként nagyjából visszaállt a bécsi béke és az 1608. évi királykoronázás után kialakult dualisztikus politikai berendezkedés.