Josef Mengele utolsó napjai

2004. november 30. 09:21

Mengele naplója egy olyan embert mutat be, aki dacosan kiáll a második világháborús náci politika mellett. Egy 1976. januári bejegyzés szerint Mengele akkor Albert Speer, Hitler főépítésze és hadiipari minisztere emlékiratait olvasta.  Szerinte Speer "felemészti magát, bűnbánatot mutat, ami szánalmas". Ugyanakkor ő ebben az időben depressziós volt, és teljesen érdektelenné vált a magányos és száműzetésben töltött életével kapcsolatban.

Az 1976-os év folyamán nem sikerült Rióba utaznia, mivel barátai nem tudták volna kifizetni számára a benzint az utazásra. Ettől teljesen magába fordult, és a következőképp írt róla: Mi fog történni? Most sokkal magányosabb, vagyis inkább elhagyatott vagyok, és mindenem jobban fáj, mint valaha". Egy másik bejegyzésben arról kesereg, hogy barátai hallgatását is meg kell vásárolnia: szerinte "az életben mindennek megvan az ára".

Doktor Mengele japán tanítványai

Peron menekíttette a háborús bűnösöket Jaross-listák A Múlt-kor holokauszt rovata

Mengele 1960-ban érkezett Brazíliába, miután 10 évig bujkált Paraguayban, és az anyagi forrásai ekkorra már teljesen kimerültek. Talán abban reménykedett, hogy a nagy, és sokkal gazdagabb brazíliai német kolóniában élő szimpatizánsai egy sokkal kényelmesebb életet biztosítanak majd neki.

De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt Mengele tervezte, és feljegyzései szerint folyamatosan a pénzen kellett aggódnia. Wolfgang Gerhard 1974-ban azt írta neki Ausztriából, hogy fájdalmai kezelésére vissza kellene térnie Európába, és még addig kellene ezt megtennie, amíg nem lesz már túl öreg hogy utazzon - ekkor 63 éves volt -, és hogy az utazás egyáltalán nem lenne olyan bonyolult, ahogy azt Mengele elképzeli. Ám Mengelének ekkor már el kellett adnia azt a kis lakást is, ahol Sao Pauloban élt, így egyáltalán nem volt pénze utazni.

A leveleket korábban egy osztrák pár, a ma már nem élő Liselotte és Wolfram Bossert otthonában foglalták le. Az 1970-es évek elején ők fogadták be Mengelét San Paolo szélén, Bertiogában tengerparti házukba, és Mengele egészen 1979-es haláláig élt náluk, mikor szívrohamot kapott. A most publikált levelek szerint utolsó éveiben intenzív hasi fájdalmakkal küszködött. Mivel folyamatosan attól rettegett, hogy leleplezik, ezért a bajusza végét rágta, így viszont ebből folyamatosan szőr került a beleibe, ami viszont eltömte azokat.

A levelek szerint egy olyan országban élve, ahol a színesbőrűekkel kötött házasság és együttélés mindennapos volt, nem változtatta meg Mengele rasszista nézeteit. Feljegyzéseiben a fejkeveredés "elfogadhatatlan" következményeiről beszél, és azon országok dicsőséges történetét dicséri, ahol az európai emigránsok nem keveredtek a helyiekkel, így például Dél-Afrika apartheid rendszerét. Élete végén érdekes elképzelést alakított ki a zsidóság "vitathatatlan" kulturális vívmányaival kapcsolatban is: szerinte "mindig olyan népekkel közt éltek, akik magas kulturális szinten éltek. Ilyen volt Mózes Egyiptomban, Einstein Bajorországban, Mendelssohn Németországban vagy akár Disraeli Angliában."

1985-ös exhumálásakor, sokan megkérdőjelezték, hogy az tényleg az övé-e a kiásott csontváz. 1992-ben DNS-tesztet végeztek el rajta, ami igazolta, hogy az tényleg az ő holtteste volt.