Exhumálják Petrarcát
2003. november 5. 16:06
<
Petrarca a költőfejedelem
| A líra zarándokhelye |
Petrarca későbbi élete örökös nyugtalanságban, véget nem érõ bolyongásban telt el Franciaország és Itália között.
Õt tekinthetjük az első humanista tudósnak. Dantéhoz hasonlóan, õ is két korszak határán élt, együtt létezett benne a középkor vallásossága és a reneszánsz életöröme.
Szenvedéllyel fordult az antik világ felé, a régi Róma csodálója volt. Az õ ösztönzésére készült el Homérosz Íliászának elsõ latin nyelvû fordítása. Õ maga korlátlanul ontotta a latin nyelvû verseket, amikért kortársai nagyon lelkesedtek, de Petrarca legnagyobb mûvének az Africa címû befejezetlen eposzt tartotta.
A hagyomány szerint 1327-ben látta meg az asszonyt, kit verseiben Laurának nevezett. Hozzá írott verseivel teremtette meg a reménytelen szerelem évszázadokon át érvényes formuláját. Petrarca leghíresebb verseskötete a Daloskönyv. Ebben a híres petrarcai szonett képletére íródott versek találhatók meg.
A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers. Az elsõ két versszaka 4-4, a második kettõ 3-3 soros. A szonett rímképlete abba - abba - cdc - dcd.
A szonett formailag egymástól elütő két-két strófája eredetileg két különbözõ szerkezeti egységet alkotott: rendszerint ellentétet, szemben álló motívumokat tartalmazott. Petrarca azonban feloldotta ezt a képletet, és csak az utolsó, a negyedik versszak hoz új elemet, az első hárommal szemben álló gondolatot, érzelmi tartalmat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
