Mintegy ötezer trükk volt a külföldön is elismert magyar bűvész tarsolyában

2024. január 25. 17:05 MTI

Rodolfo, azaz Gács (eredetileg Gross) Rezső Budapesten, egy nyomdai betűszedő fiaként látta meg a napvilágot. Tizennégy éves korában először inas, majd segéd, végül vezető lett egy divatüzletben.

Tanult szakmája a férfi fehérnemű-szabászat volt. Bűvész pályafutása 1924-ben kezdődött, amikor kimentett a Dunából egy fuldokló kínai gyöngyárust, aki hálából megtanította egy trükkre.

A mester varázslat közben

A számot másnap bemutatta barátainak a Mátyás téren, ahol felfigyelt rá Ódry Zuárd, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke. Pártfogásába vette, és évekig tanította. 1929-ben első önálló fellépését is mestere menedzselte, ekkor kapta tőle a Rodolfo művésznevet is.

Bátyja ötletére elvégezte az artistaképzőt, és 1931-ben hivatásos artista lett. A Fővárosi Nagycirkuszban mutatkozott be, attól kezdve a profi bűvészt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre.

1935-ben feleségül vette Nádor Olgát, akivel több mint ötven évig harmonikus házasságban éltek. 1939-ben önálló revücsapatot alakított a két Latabárral (Árpád és Kálmán), Feleki Kamillal és Alfonzóval, velük járta be a Balkánt és Egyiptomot. A világháború idején zsidósága miatt munkaszolgálatra kényszerítették.

1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Az egyesület elnöke magyar név választására szólította fel, ekkor változtatta családi nevét Gácsra. 1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett fel, majd 1950-től a Latabár-brigád tagjaként haknizott országszerte.

1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia, illetve az Állami Artista Iskola tanára. Az 1960-as évektől lett az Artistaképző Intézet állami vizsgabizottságának tagja. 1956 után a Szovjetunió nagyobb városai (Moszkva, Leningrád, Riga) mellett meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba és Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain.

Éppen a Szovjetunióba készül (balról jobbra) Alfonzó, Szenes Iván és Roldolfo, 1956 (Forrás: Fortepan / Bauer Sándor)

Több könyvet is írt, a legismertebb a Vigyázat, csalok! (1959) és a Vigyázat, most nem csalok! (1987). A szakmai titkokat felfedő Rodolfo Bűvészkönyvet (1963) sokan olvasták, sok gyermek kedvenc játéka volt az általa összeállított bűvészládika.

A Füles rejtvényújságban évtizedeken át vezette a bűvésztrükkök rovatát. A televíziózás hőskorában több műsora is volt, köztük a Bűvészettörténet és a Fejezetek a Cirkuszlexikonból című sorozat.

A Fővárosi Nagycirkuszban, 1964 (Kép forrása: Fortepan/ Szalay Zoltán)

Nemcsak kézügyességével és a színpadi zsebtolvajlással kápráztatta el a közönséget, hanem gondolatolvasásával és szuggesztiós mutatványaival is. Mintegy ötezer mutatványt és kombinációt ismert. Életformává vált szakmáját soha nem hagyta abba, még hetvenéves kora után is napi négy órát gyakorolt tükör előtt állva. Utolsó fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. Egy év múlva, 1987. január 25-én hunyt el.

Rodolfo a nyugdíjazása után is vállalt előadásokat, például 1985-ben a Margitszigeten (Forrás: Fortepan / Szalay Béla)

Az érdemes művész kitüntetést ötvenedik születésnapja alkalmából (1960) kapta meg, nyugdíjba vonulásakor (1971) pedig a kiváló művész kitüntető címet, elsőként az artisták közül. 1962-től a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA) állt alkalmazásban, és jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971). 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki.

Minden idők egyik legnagyobb kézügyességű bűvésze rengeteg trükköt ismert, ezek közül – saját elmondása szerint – körülbelül ezret tudott bármikor színpadképesen. Művészetét nem a varázslat jellemezte, hanem a küzdelem, az akaraterő és a kemény munka gyümölcséből születő csoda. Hitvallása szerint „az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt”.