Július végén gyülekeztek a honvédseregek a Tisza-Maros szögében. De a Görgey beérkeztéig itt fővezérkedő Dembińsky nem ütközött meg Haynau létszámban kisebb erőivel. Feladta Szegedet, s visszavonult Temesvár irányába. A kormány hiába rendelte Aradra, a fővezér fontosabbnak tekintette a török határ felé vezető út biztosítását. Augusztus 9-én az ideérkező Bem vette fel a harcot Haynau ellen, de a szabadságharc legnagyobb tüzérségi párbajában az osztrákok győztek. A visszavonulás közben pánik tört ki, s Lugoson az 50 ezer főnyi seregből alig 20 ezer gyűlt össze. Az augusztus 9-10-én Aradra érkező Görgey tehát magára maradt. Már vonulása során érintkezésbe lépett az orosz fősereg vezéreivel, akik fegyverletételre szerették volna rábírni őt. Görgey abban reménykedett, hogy a tárgyalások révén sikerül éket verni az orosz és osztrák szövetségesek közé. Augusztus 10-én a minisztertanács elhatározta: felajánlja a koronát a cári család valamelyik tagjának, s ha az orosz fél nem hajlandó erről tárgyalni, sem pedig Ferenc József felé közvetíteni, a magyar hadsereg a döntő csata után hajlandó letenni fegyverét az oroszok előtt. A temesvári vereség után ez a helyzet állt elő, s Görgey ezt a határozatot hajtotta végre, amikor augusztus 13-án Világosnál, Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt hadseregével letette a fegyvert. Példáját követték a többi, még fegyverben lévő seregtestek, csak Komárom erődje tartott ki október elejéig. A szabadságharc emberáldozatainak számát nem ismerjük. Az orosz hadsereg összvesztesége 13 554 fő volt. A császári hadsereg a harctereken 10 173 főt veszített, de ebben nincsenek benne a Határőrvidék és a nemzetiségi felkelők veszteségei s a sebesülésben vagy járványban elhunytak. A magyar fél veszteségéről az adatok 24-54 ezer fő között ingadoznak. A magyar polgári lakosság veszteségét 10 ezer főre becsülik. A nemzetiségi lakosság veszteségéről nincsenek pontos adatok.