A nácik fogságában sem tört meg a bosszúálló amazon, Violette Szabo
2022. december 14. 14:27 Múlt-kor
A második világháborúról szóló írások gyakran úgy emlékeznek meg a harcokról, mint kizárólag férfias tevékenységről. A résztvevő politikusok és katonák többsége valóban férfi volt, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nők is aktívan kivették a részüket a küzdelemből. Ráadásul nem csupán a hátországban szolgáltak, hanem olykor nagyon veszélyes feladatokat bíztak rájuk. Ellenséges területen is tevékenykedett számos nő, akik az életüket kockáztatva küzdöttek a nácik ellen. Közülük az egyik leghíresebb ügynök Violette Szabo volt.
Ebéd, majd szerelem
Violette Szabo vegyes házasságban látta meg a napvilágot. Angol apja, Charles George Bushell taxisofőrként, autókereskedőként, illetve a második világháború idején boltosként dolgozott. Édesanyja, Reine Blanche Leroy pedig egy francia szabónő volt. A szülei akkor ismerték meg egymást, amikor apja a brit hadsereg sofőrjeként dolgozott Franciaországban.
Az 1921-ben született Violette így kétnyelvű családban nevelkedhetett. Amikor bekövetkezett a nagy gazdasági világválság, és a család nehéz anyagi helyzetbe került, Violette az egyik öccsével együtt a franciaországi rokonokhoz került. Ott levetkőzte magáról az angol nyelvet, így amikor tizenegy évesen visszatért az Egyesült Királyságba, újra meg kellett tanulnia angolul.
A visszaemlékezések szerint életrevaló és fiús lány volt. Élvezte a tornát, szeretett biciklizni és korcsolyázni, az apja pedig még lőni is megtanította. Az édesapja szigorúan nevelte, ezért gyakran vitatkoztak, olyannyira, hogy egyszer még Franciaországba is elszökött tőle. A családon belül gyakran franciául beszéltek.
A Women's Land Army önkéntesei fakitermelésben vesznek részt a Suffolk megyei Bury St Edmunds közelében, 1941.
Kezdetben egy kereskedés illatszerosztályán dolgozott, majd 1940-ben csatlakozott a brit nőket a munkaerőpiacon a háború által elszólított férfiak helyére beosztó Women’s Land Armyhoz, és Actonban egy fegyverüzemben állt munkába.
A Franciaországból Dunkerque-nél kimenekített francia csapatok számára Londonban tartott Bastille-napi katonai parádén találkozott egy magyar származású francia idegenlégióssal, Étienne Szabóval. Eredetileg azért küldte a parádéra az édesanyja, hogy egy honvágytól szenvedő francia katonát hívjon meg egy igazi francia ebédre. Étienne és Violette hamar egymásba szerettek, bár ekkor a férfi már 31, a nő pedig csupán 19 éves volt. Mégis hat héttel a találkozásuk után, augusztus 21-én házasságot kötöttek.
A friss házasoknak azonban nem jutott sok idő az együttlétre, mivel Étienne-t hamarosan visszahívták a frontra a szabad francia csapatok kötelékében. Harcolt Dakarban, Eritreában és Szíriában is. Egy évvel később visszatért, de csak rövid időt tölthetett együtt a feleségével. 1942-ben az észak-afrikai frontra vezényelték, ahol október 24-én esett el, miközben a második El Alamein-i csata során egy elterelő hadműveletet vezetett El Himeimatnál. Étienne soha nem láthatta a lányát, Taniát, akinek Violette 1942. június 8-án adott életet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
