Hiába a keresztény diadal Lepantónál, az oszmánok megőrizték befolyásukat a Földközi-tengeren
2021. október 7. 07:56 Múlt-kor
„A bal karom mozdulatlanságba dermedt a jobb dicsőségéért” – így foglalta össze a nyugati modern irodalom nagy klasszikusa, Miguel de Cervantes a 16. századi európai történelem egyik legjelentősebb csatájának, az 1571 októberében vívott lepantói ütközetnek a személyes jelentőségét.
Bár közvetlen a csata előtt belázasodott és rendkívül rossz állapotban volt, Cervantes nem akart lemaradni az ütközetről, amelyben mind a mellkasán, mind a bal karján megsebesült. A végtagját ért lőtt seb súlyosnak bizonyult, bal karját többé már nem tudta megmozdítani.
Cervantes személyes tragédiájának súlyát némileg enyhítette, hogy végül a keresztények diadalmaskodtak az oszmán haderő felett, és az író később sem esett letargiába, hiszen évtizedekkel később jobb kezével megírta a világirodalom egyik klasszikusának számító Don Quijotét.
Miguel de Cervantes
1571-ben az Oszmán Birodalom elfoglalta a Velencei Köztársaság stratégiailag egyik legjelentősebb szigetének számító Ciprust. A muzulmánok újabb jelentős győzelme sokkolta a keresztény uralkodókat, akik attól tartottak, hogy az Oszmán Birodalom hadihajói lassan irányításuk alá vonják a Földközi-tenger teljes medencéjét.
A megdöbbenést kihasználva V. Pius pápa hozzálátott, hogy összefogja a széthúzó európai nagyhatalmakat. Tevékenysége sikerrel járt, hiszen 1571-ben tető alá hozta a nyugati tengeri hatalmak, köztük a Spanyol Királyság, Velence, Genova és több kisebb állam szövetségét, a Szent Ligát.
A keresztény hatalmak flottája 212 gályából állt, amelyeken 28 ezer katona és közel 40 ezer evezős és matróz teljesített szolgálatot. A hajóhad irányítását Don Juan de Austriára, II. Fülöp spanyol uralkodó féltestvérére bízták. A flotta a szicíliai Messina kikötőjéből indult útnak, hogy visszaszerezze Ciprust, ám a hajók odáig nem jutottak el, mert 1571. október 7-én belefutottak a török flottába, amely a Görögország nyugati partvidékén található Lepantói-öbölnél foglalta el téli szálláshelyét.
Don Juan de Austria
A török hajóhad nagysága felülmúlta a keresztény támadókét, hiszen Müezzinzade Ali pasa több mint 250 gályával és 32 ezer katonával rendelkezett, ám hajói tűzerő szempontjából alulmaradtak ellenfeleikkel szemben, ami jelentősen befolyásolta az ütközet kimenetelét.
Az esemény fordulópontja a két zászlóshajó összecsapása volt: Müezzinzade Ali pasa Sultana névű hajója megcsáklyázta Don Juan de Austria Realját. A hajók fedélzetén véres mészárlás kezdődött, amelyből a törökök vesztesen jöttek ki, Alit és emberei kardélre hányták a keresztények. Vezérük halálának hírére az oszmán flotta hadrendje és fegyelme megbomlott, amely csaknem a teljes muzulmán hajóhad elvesztését eredményezte.
A győztes keresztény államok nem tudták kihasználni a diadalt, mivel képtelenek voltak tartósan ellenőrzésük alatt tartani a visszafoglalt területeket, így a csata a korábban kialakult status quót rögzítette, amelynek folytán a Mediterráneum keleti felének nagy része oszmán, míg a nyugati a keresztény hatalmak irányítása alatt maradt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
