A gyermekkori éhezésnek „köszönhette” legendás alakját Audrey Hepburn

2020. január 20. 08:41 MTI

A múlt század egyik legbájosabb film- és divatikonja 1929. május 4-én Brüsszelben született Audrey Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven egy angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Gyermekkorában felváltva élt e három országban, a második világháborút Hollandiában vészelte át.

Rendkívül vékony alakja többek közt a folyamatos éhezés következménye volt, a filmvásznon ezért látszott aprónak és törékenynek a 170 centi magas színésznő.

A háborús évek után Londonban tanult balettet (mesterének tanítványa volt korábban a legendás orosz táncos, Nyizsinszkij is), továbbá modern dzsesszt és avantgárd koreográfiát.

Közben modellkedett, reklámfilmekben szerepelt (először tizenkilenc évesen a holland KLM légitársaság stewardesseként), színi tanulmányokat folytatott, és éjszakai klubok revüiben is fellépett.

Arról álmodozott, hogy prímabalerinaként hódítja meg a világot, a filmvásznon is kisebb táncos szerepekben tűnt fel először.

Huszonegy évesen Colette unszolására vállalta el a főszerepet a francia írónő Gigi című kisregényéből készült Broadway-darabban, amely egy éjszaka alatt sztárrá tette.

Hamarosan Hollywoodba hívták, William Wyler 1952-ben rá bízta Anna hercegnő szerepét a Római vakációban, s Hepburn már első amerikai filmjéért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat.

A forgatáson barátság szövődött közte, a férfi főszerepet játszó Gregory Peck és a rendező között, utóbbiról később azt mondta: „Wylertől tanultam mindent”.

1953-ban Billy Wilder rendezte a Sabrina című vígjátékban, ekkor kezdte jelmezeit és ruháit tervezni a francia Hubert de Givenchy, akinek Hepburn lett a múzsája.

Az „őzikeszemű”, bájos és filigrán, természetes módon viselkedő színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége új színt jelentett, eleganciája a divatot is megváltoztatta.

1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján, ő személyesítette meg a háború utáni Európa kifinomult, minimalista stílusát.

Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, a Háború és béke című Tolsztoj-adaptációban King Vidorral (valamint férjével, Mel Ferrer színésszel), Az Egy apáca történetében Fred Zinnemann-nal, utóbbi alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték.

Sokoldalú tehetségét minden műfajban megmutatta. Az Álom luxuskivitelben című vígjáték újabb Oscar-jelölést hozott számára, filmbéli viseletével hozta divatba a fekete, nagy keretes napszemüveget.

A Várj, míg sötét lesz című thrillerben egy vak nőt játszott, újfent Oscar-díjra javasolták, a Hogyan kell egymilliót lopni? című habkönnyű krimikomédiában pedig ismét Wyler instruálta.

Pályafutása talán legnagyobb sikerét a My Fair Lady című musical George Cukor által rendezett filmváltozatában aratta, Rex Harrison partnereként (néhány számot maga adott elő, a nehezebbekben énekhangja a stáblistán fel nem tüntetett Marni Nixon volt).

1967-ben a csúcson vonult vissza, hogy idejét családjának szentelhesse, bár néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel 1989-ben forgatott Örökké című alkotás volt.

1988-ban a UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnámban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. 1992 végén rákban megbetegedett, 1993. január 20-án halt meg svájci otthonában.

Hepburn azon kevesek egyike, akik a szórakoztatóipar valamennyi rangos kitüntetését birtokolták: megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is.

A UNICEF-ben végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélt Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat már nem vehette át (érdekesség, hogy Oscar-díját 1953-ban éppen a színész Jean Hersholt, a humanitárius díj névadója adta át neki).

Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, a brit filmakadémia díját (BAFTA), a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát, s a Cecil B. DeMille Golden Globe-életműdíjat.

1990-ben a People magazin a világ 50 legszebb embere közé választotta, 2006-ban a brit New Woman magazin olvasói a világ legszebb emberének szavazták meg, Hollandiában tulipánfajtát is elneveztek róla. Életéről Az angyali Audrey Hepburn címmel forgattak filmet, a főszerepben Jennifer Love Hewitt-tal.

Magánélete nem alakult szerencsésen: mindkét férjétől elvált, kapcsolatai szakítással végződtek, és hiába álmodott nagy családról, csak két fia született. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.

Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életét vándorkiállítás mutatta be Európa-szerte, amelynek bevételéből világszerte a bántalmazott gyerekeket segítették. Ruháiból az elmúlt években több alkalommal is árverést rendeztek, a bevételt a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve a UNICEF kapta.

Családi életét és pályafutását öt éve nagyszabású fotókiállítás mutatta be Audrey Hepburn: egy ikon portréi címmel a londoni National Portrait Galleryben.

Személyes tárgyaiból legutóbb tavaly szeptemberben tartottak árverést, a mintegy 500 darabból álló kollekció a becsült összérték hétszereséért, magyar pénzre átszámítva több mint másfél milliárd forintért kelt el.