Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Négy nyílvessző végezhetett egy terhes indián nővel a gyarmatosítás előtti korban

2019. május 17. 13:41 Múlt-kor

Meglehetősen kevés információ áll a kutatók rendelkezésére az ősközösségek terhes nőkkel kapcsolatos temetkezési szokásokat illetően, azonban egy amerikai tudós révén már többet tudhatunk meg egy konkrét esetről.

<

Robyn Wakefield-Murphy bioarcheológus egy fiatal, terhesen elhunyt amerikai őslakos nő maradványait vizsgálta meg, akivel a jelek szerint négy nyílvessző végzett. Sírjára még az 1950-es években bukkantak a Pennsylvania állambeli Shippenportnál található régészeti lelőhelyen, azonban a maradványok közelebbi vizsgálatára mostanáig nem került sor.

A kutatók szerint a mai Shippenport térsége az őslakos monongahela közösség területe volt Kr. u. 1050-től körülbelül 1635-ig. A feltárt lelőhelyen talált csontokat ma a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum őrzi.

A nő medencetájéka körül 30, csontból készült gyöngyöt is találtak, valamint nyaka körül további 44 kagylóból készültet. Wakefield-Murphy figyelmét az keltette fel a maradványokban, hogy azok tüzetesebb vizsgálata kimutatott három nyílhegy maradványait t a mellkasban, valamint egy továbbit, amely egyik bordájába fúródott.

„Lehetséges, hogy egy portya szerencsétlen áldozata volt. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy egy másik csoportból való nő rituális meggyilkolásáról van szó” – mondta el Wakefield-Murphy, aki a New York-i Csontkovács Főiskola helyettes anatómiaadjunktusa.

Habár mindkét elmélet valószerűnek tűnik, bebizonyítani egyiket vagy másikat nem lehetséges DNS-vizsgálat nélkül, amely azonban egy őslakos sír megrongálásával járna, jegyezte meg a szakértő.

A nő erőszakos halálán kívül Wakefield-Murphy egy további izgalmas nyomra lelt: a nő nagy valószínűséggel terhes volt, amikor megölték. A fiatal nő maradványai mellett ugyanis megtalálták egy 24 hetes magzatéit is, és további talány, hogy a sír miért a hajdani falu határán kívül, egy fa alatt helyezkedett el, miközben a monongahela kultúrában a kihegyezett cölöpökkel védett település határain belül való temetkezés volt a szokás.

A korábbi feltárások alapján a kutatók számára az rajzolódott ki, hogy e kultúra a mai Pennsylvania, Nyugat-Virginia, Ohio és Maryland államok egyes területein volt jelen körülbelül 1050-től az 1630-as évekig.

A „monongahela” névvel az 1930-as évek óta jelölik a kultúrát, azonban a szakértők már a 19. század óta tudnak létezésükről. A nevet a Nyugat-Virginia északi részétől a pennsylvaniai Pittsburghig haladó Monongahela folyó ihlette. Más korabeli népcsoportokkal ellentétben a kutatóknak egyelőre nem sikerült megállapítaniuk, pontosan mi lett e kultúra sorsa az európai telepesek érkezése után.

„Fogalmunk sincs, mi történt velük” – mondta John Nass, a Pennsylvaniai California Egyetem (California University of Pennsylvania – az intézmény nem Kalifornia államról, hanem a pennsylvaniai California nevű településről kapta nevét) antropológiai programjának vezetője. „Gyakorlatilag távoztak az állam e részéről, de nem tudjuk, hová költöztek.”

Ami temetkezési szokásaikat illeti, a monongahelák településeik központi, üres részét – egyfajta főterén – temették el halottaikat. Előfordult, hogy a gyermekeket házaik alá temették, de arra eddig nem akadt példa, hogy egy monongahela sírt a településen kívül találjanak meg. Wakefield-Murphy szerint a sír szokatlan elhelyezkedése a két élet elvesztését kísérő gyász jele lehet.

„E temetkezés különleges természete így a közösség egy helyett két tagjának váratlan elvesztésével kapcsolatos nagyobb gyász terméke lehet” – írta a kutató a Fizikai Antropológusok Amerikai Társaságának (American Association of Physical Anthropologists) konferenciáján bemutatott tanulmányának összefoglalójában.

Kutatási eredményeivel Wakefield-Murphy kiemeli annak fontosságát, hogy a kutatók kiterjesszék munkájukat az édesanya-magzat jellegű temetkezésekre is. „A történelem előtti időkben a gyermekszüléssel kapcsolatos halálozások egyáltalán nem voltak ritka események” – mondta, azonban régészeti ritkaságuk arra enged következtetni, hogy vagy feltárásukban, vagy megőrzésükben egyéb szempontok diktálnak.

Megjegyezte, a régészeknek váratlan helyeken is keresniük kell a sírokat, mivel az anya-magzat halálesetek az egész történelem folyamán különleges kezelésben részesültek, a közösség szokásos temetési hagyományain kívül. Remélhetőleg további hasonló lelet kerül elő a jövőben, amelyek több fényt vethetnek e múltbéli nők történeteire.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Négy nyílvessző végezhetett egy terhes indián nővel a gyarmatosítás előtti korban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra