A monogámiára alapvető értékként tekintő nyugati civilizációban is akadt rá példa, hogy egyetlen férfi több tucat utódot nemzzen, az európai kultúrkörön kívüli világban – ahol akár több feleséggel is „büszkélkedhetett” a családfő – pedig meglepően gyakorinak számított a jelenség. A több száz vagy ezer fős adatokkal persze érdemes óvatosan bánni.

A termékeny fáraó

Bár az egyik leghosszabb ideig (közel 66 évig) uralkodó egyiptomi fáraó, II. Ramszesz gyermekeinek számát illetően olykor túlzásokba esnek a források, a kutatók szerint a király körülbelül 85-100 utódot valóban nemzett feleségeinek, akik közül nyolc viselte a nagy királyi hitves címét. Ugyanakkor egyes becslések szerint a feleségeinek, valamint szeretőinek száma is a kétszázhoz közelíthetett. Közülük az ókori Egyiptom egyik legnagyobb és legünnepeltebb uralkodójának kedvence, a férjét több hadjáratra is elkísérő, diplomáciai vénával is megáldott Nofertari volt. Legalábbis erre utal, hogy az uralkodó feleségei közül a legtöbb emlékmű róla maradt fenn. A király hat gyermekének biztosan ő adott életet.

Ramszesz büszke volt a gyermekeire, így a szokás ellenére több templomon is megörökítette őket. Bár a fáraó idősebb gyermekei a származásuk alapján őket megillető helyet foglalhatták el az egyiptomi társadalomban, fiatal utódai közül nem mindegyiknek volt felhőtlen az élete. Az ismeretlen anyától született Ramszesz-Meriamon-Nebweben hercegről például tudjuk, hogy púpos volt, és harmincas éveiben bekövetkező haláláig egy zárt háremben tengette mindennapjait.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. ősz számában olvasható.