Tucatnyi alkalommal verte át Amerikát a mások bőrébe bújó brooklyni szélhámos

2017. augusztus 25. 08:30

Stanley Jacob Weinberg 1890-ben, Brooklynban, munkáscsaládban született. Fiatalon orvos szeretett volna lenni, a szülei azonban nem tudták fizetni a tandíjat, így a fiú egy hivatalban lett aktatologató. Ez az élet azonban nem elégítette ki a fiatalembert, aki húszéves kora körül mások életét kezdte élni.

Weinberg első dokumentált esetével még a hírekbe is bekerült, miután egy amerikai bőrébe bújt bele. Azt állította magáról, hogy az egyébként nemlétező, Marokkóhoz közeli Port du Aubres-ban teljesít diplomáciai szolgálatot. Álpozícióját arra használta fel, hogy végigjárjon néhányat New York legkedveltebb éttermei közül, ám miután az újságoknak egy találkozójáról maga is beszámolt, utánajártak, és villágyorsan lelepleződött.

Nem sokkal ezt követően William Gaynor New York-i polgármester nyomozójának adta ki magát, mígnem Gaynor le nem leplezte a csalást. Majd egy, a balkáni háborúban szolgált bombázópilóta bőrébe bújt, akinek állítása szerint maga az Oszmán Birodalom szultánja adott át egy érdemérmet.

Weinberg sohasem egy már létező személynek adta ki magát, hanem különféle alakokat eszelt ki, akiknek saját nevének kissé módosított véltozatát adta, mint Rodney S. Wyman, Allen Stanley Weyman, Ethan Allen Weinberg, de volt, hogy eltávolodott saját nevétől, és Royal St. Cyr néven imposztorkodott. Középkorúként leragadt a Stanley Clifford Weymannál, amelytől csak ritkán tért el. 

Weyman nem egy kémfilmekből ismert figura volt, aki álarcokra alapozott, hanem olyasvalaki, aki hencegéssel, valamint az emberek hatalmi pozícióval szembeni tiszteletteljes engedelmességét kihasználva építette fel magát. Olyan neveket és pozíciókat talált ki, amelyek elég hivatalosnak hangzottak ahhoz, hogy a legtöbben minden különösebb rábeszélés nélkül higgyenek a létezésükben. Ráadásul akiket átvert, mindig jóval kevesebb pénzt kerestek, mint azt az általa kitalált személyek esetén sejteni lehetett, a többségnek pedig eszébe sem jutott kérdéseket feltenni. Weiman sohasem változtatta meg egy szerep kedvéért a vonásait, rajongott azonban a katonai öltözékekért.

A csaló egyik legismertebb akcióját 1915-ben vitte véghez, amikor magát Ethan Allen Weinberg román főkonzulnak kiadva megtekintette a USS Wyoming nevű hajót. Miután az állítása szerint a román királnyné megbízásából eljáró férfi a haditengerészettel telefonon leegyeztette a találkozót, lenyűgöző, világoskék katonai öltözékben jelent meg a helyszínen. A New York-i öbölben 21 ágyúdörgéssel tisztelegtek előtte. Weyman az eseményt követően megpróbált megszervezni egy díszvacsorát a román konzulátus költségén, ám az estély felkeltette a a rendvédelmi szervek érdeklődését is felkeltette, és végül letartóztatták a férfit. Weyman börtönbe került – nem először és nem is utoljára. A dokumentumok szerint 21 éves kora után tizenháromszor csukták le.

Ennek ellenére akcióinak legtöbbje, legalább egy ideig, sikeresnek bizonyult, és a jelek szerint a pénz nem játszott túlzottan nagy szerepet átveréseiben, sokkal inkább a kalandot kereste. Állítólag kijelentette: „Egy ember élete unalmas dolog. Én számos életet éltem. Sohasem unatkozom” – ami erősen rímel Umberto Eco egyik legismertebb mondatára: „Aki nem olvas, hetven évesen egyetlen életet élt: a sajátját. Aki olvas, ötezer évet élt.”

Weyman legnagyszabásúbb átverését 1921-ben követte el, egy évvel azután, hogy kijött a börtönből. Abban az évben Faima afgán hercegnő három fiával éppen New York-ban járt, ahol felvetette a Warren G. Harding elnökkel való találkozás ötletét. Az elnök politikai okokból nem válaszolt az érdeklődésre, a külügyminisztérium haditengerészeti összekötő tisztje, Rodney Sterling Wyman azonban igen. És ami a legkülönösebb: Wymannek (vagy Weymannak) sikerült összehozni az elnök és a hercegnő közötti találkozót, ráadásul még képek is készültek róla, ahogy a külföldi méltóságokkal pózol a Fehér Ház gyepén.

Weymant persze megint letartóztatták, majd néhány évvel később, szabadulása után Pola Negri, Rudolph Valentino némafilmsztár özvegye orvosaként bukkant fel. Amikor az átverés kitudódott, Negri szerencséjére nem emelt vádat ellene. Az 1930-as ékveben alakja és akciói már olyan közismertek voltak, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítették további családok kivetelézését.

A második világháború alatt a katonai szolgálat elkerülésére törekvőknek tartott tanfolyamokat, amelyeken megmutatta, hogyan kell szellemi fogyatékosnak vagy süketnek tettetni magukat a katonajelölteknek, hogy elkerüljék a besorozást. Ha valakit nem sikerült megtanítania a színlelésre, átszakította az egyik dobhártyáját. 1943-ben a hatóságok rájöttek, hogy milyen üzelmeket folytat, és 1948-ig újfent a rácsok mögé került. Nagyobb átveréseket már nem hajtott végre. 1960-ban éjszakai portásként dolgozott egy, a New York állambeli Yonkersben található motelben, amikor egy rablótámadás során lelőtték.

Pályafutása alatt többször adta ki magát orvosnak, kétszer pszichiáternek, számos alkalommal a haditengerészet különféle rangú tisztjeinek, öt-hat alkalommal a U.S. Army tisztjeinek, de többször volt ügyvéd, egy alkalommal pilóta, higiéniai szakértő, főkonzul, valamint az ENSZ Balkán- és Ázsia-ügyi szakértője is.