Zalka Máté ajánlásával lépett be a kommunista pártba a világhírű magyar-francia fotós

2017. június 26. 10:38 MTI

1910. augusztus 7-én Hódmezővásárhelyen született Elkán László néven asszimiláns zsidó családban, apja bőrnagykereskedő volt. Nyolcéves korában Budapestre költöztek, majd Bécsben tanult nemzetgazdaságtant. 1929-ben Párizsba ment, egy ideig bankban dolgozott, majd hosszú ideig nem volt állása. Később a divattervezők szakszervezetében tevékenykedett, de egy sztrájk szervezése miatt elbocsátották.

Zalka Máté ajánlásával 1933-ban belépett a Francia Kommunista Pártba, de a harmincas évek végén “frakciózás” miatt kizárták. Egy magyar fotóssal, Müller Miklóssal képriportokat készített a párizsi Marianne Magazinnak. Müller fényképezett, ő pedig a riportszövegeket írta. Amikor a munkatársa Algírba költözött, nem hagyta veszendőbe menni az érvényes szerződést: kölcsönkért egy fényképezőgépet, és továbbra is szállította a képriportokat Müller nevében.

1938-ban bízták meg az Eiffel-torony fotózásával, ugyanebben az esztendőben lett francia állampolgár. A második világháború kitörése után rádiós kiképzést kapott, és Dunkerque-nél német hadifogságba esett. 1941 őszén egy kelet-poroszországi táborból ötven társával kalandos úton megszökött. Csatlakozott a francia ellenálláshoz, ekkor vette fel a Lucien Hervé nevet, és belépett az illegalitásban működő kommunista pártba. A háborús években már új nevén készített fotóriportokat a Vu, a Picture Post és a Match magazinoknak, ekkor kötött barátságot Robert Capával és André Kertésszel. Festeni is ekkor kezdett, 1942-ben és 1943-ban a párizsi Őszi Szalonon és a monte-carlói tavaszi tárlaton szerepelt vásznaival. A háború után is festészettel, reklámgrafikával, fotózással foglalkozott.

1949-ben ismerkedett meg a modern építészetnek új irányt adó Le Corbusier-vel, akinek akkor épülő marseille-i lakóépületéről egy nap alatt 650 felvételt készített. Ezután az építész “házi fotósa” lett, minden erejét a Corbusier-életmű képi újraértelmezésének szentelte, éveken át módszeresen fényképezte építészeti alkotásait. Félmillió fotójából 18 ezer kapcsolódik az ő műveihez. Első kiállítását a milánói Domus folyóirat rendezte 1951-ben. A modern építészet számos kiválóságával került szoros kapcsolatba, örökítette meg alkotásaikat. Alvar Aalto, Breuer Marcell, Tange Kenzó, Richard Neutra, Oscar Niemeyer, Jean Prouvé, Bernard Zerfuss és Walter Gropius is megrendelője volt. Ő dokumentálta a párizsi UNESCO-palota építkezését, fotósorozatot készített az Eiffel-torony évfordulóján.

Fotóin újraértelmezte, szinte újraalkotta az építészeti alkotásokat, a fényt és árnyékot önálló elemként alkalmazta, sokszor keltett ezzel absztrakt, geometrikus hatást. Számos vándorkiállítása járta be a világot, Fotó és építészet című kollekcióját 1965-ben Budapesten is bemutatták, képeit 60 tárlaton állították ki, 2001-ben Székesfehérvárott rendezték meg életmű-kiállítását. 1991-ben a Becsületrend lovagja kitüntetést kapta ellenállási tevékenységéért. 2001-ben vehette át Párizs városának Fotó Nagydíját, illetve a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, tagjává választotta a Széchenyi Művészeti Akadémia. Ekkor jelent meg Az építészet igazsága című albuma angolul és franciául, Olivier Beer róla írott monográfiájával.

2007. június 26-án Párizsban hunyt el. Nem sokkal halála előtt a párizsi Camera Obscura Galéria retrospektív kiállítást rendezett műveiből. 2008-ban párizsi fotográfiáiból, művészportréiból rendeztek válogatást a budapesti Mai Manó Házban, majd 2010-ben a Szépművészeti Múzeum adott helyet életmű-kiállításának. A múzeum 1000 Hervé-képet vásárolt a művész özvegyétől. 2012-ben posztumusz díszpolgári címet kapott szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, 2014-ben özvegye, Judith Hervé 30 alkotást adományozott a városnak Lucien és fiatalon elhunyt, szintén fotós fiuk, Rudolphe képeiből. Kettejük nevét őrzi egy fiatal fotósoknak adományozandó díj.