10 érdekesség a Lincoln-merényletről

2015. április 15. 14:28

1. Abraham Lincoln merénylője, John Wilkes Booth marylandi színész eredetileg azt tervezte, hogy elrabolja az elnököt, majd a Konföderáció fővárosába, Richmondba viszi, hogy megpróbálja elérni a polgárháborúban fogságba esett déli katonák szabadon engedését. Az elnöki hintójában éppen a Campbell Hospital felé tartó Lincoln azonban megváltoztatta az eredeti útvonalat, s ezzel keresztül húzta a lesben álló Booth és társai számításait. Booth végül Richmond eleste és az appomattoxi fegyverletétel után döntött az elnök meggyilkolásáról.

2. Appomattox után Lincoln az unió hadseregének tábornokát, Ulysses S. Grantet Washingtonba invitálta, hogy együtt nézzék meg a Ford's Theatre Our American Cousin (Az amerikai kuzinunk) című vígjátékát 1865. április 14-én. Grant felesége azonban híresen rossz viszonyt ápolt a First lady-vel, Mary Todd Lincolnnal, így a tábornok visszautasította a meghívást, és inkább New Jerseybe mentek gyermekeiket meglátogatni. Lincoln több mindenkinek is felajánlotta a jegyeket, amiket végül a New York-i szenátor lánya, Clara Harris és friss jegyese, Henry Rathbone katonatiszt fogadtak el.

3. A Lincoln-merénylet egy nagyobb konspiráció része lett volna, ugyanis Booth és társai nemcsak az elnököt, hanem William Seward külügyminisztert, Andrew Johnson alelnököt és Grantet is el akarták tenni láb alól. Grantet a fentebb említett okok miatt végül "futni" hagyták, a Johnson megölésével megbízott George Atzerodt elméje megbomlott, Lewis T. Powell pedig csak megsebesíteni tudta a majdnem végzetesnek bizonyuló közúti balesete után lábadozó Sewardot, akire otthonában tört rá.

4. Kevesen tudják, hogy Lincoln vendégeinek élete is tragédiával végződött a Ford's Theatre-ben történt események után. Booth súlyosan megsebesítette Rathbone-t, aki ugyan hamarosan felépült sérüléséből, de a merénylet traumája egész életét végigkísérte. Miután 1867-ben elvette Clarát - aki történetesen féltestvére volt -, a férfi egyre szeszélyesebbé vált, valószínűleg a poszttraumás stressz szindróma szimptómái mutatkoztak nála. Két nappal 1883 karácsonya előtt pisztolyával halálosan megsebesítette feleségét, majd többször megszúrta, végül öngyilkosságot kísérelt meg. Ám Rathbone nem halt meg, élete hátralevő részét szanatóriumban töltötte.

5. Furcsának tűnhet, de Lincolnt még az északi államokban sem gyászolták mindenhol. Ahogy azt Martha Hodes írja Mourning Lincoln című könyvében, az északiak közül sokan diktátornak tartották az elnököt, néhány radikális republikánus pedig úgy gondolta, a nyakigláb politikus túlságosan is engedékeny volt a Konföderáció irányában. Néhány órával a végzetes merénylet után Indiana állam kongresszusi képviselője, George Julian azt jegyezte fel naplójában, hogy "a radikálisok körében az az általános érzés, hogy (Lincoln) halála áldás volt". Zachariah Chandler michigani szenátor pedig azt írta feleségének, hogy Isten csak addig engedte élni Lincolnt, "amíg hasznos volt, s munkáját egy nála jobb embernek kellett befejezni", utalva az elnöki széket Lincoln halála után elfoglaló Jonhsonra.

6. A First lady szerint az alelnök részese lehetett a Lincoln elleni összeesküvésnek. Néhány órával az elnök meggyilkolása előtt Booth felkereste Johnsont a Kirkwood House-ban, ahol egy kézzel írt üzenetet hagyott, rajta a következő szöveggel: "Nem akarom zavarni. Otthon van? J. Wilkes Booth." Mary Todd Lincoln egyből gyanút fogott, egy barátjának írt levelében pedig úgy fogalmazott, "az a szerencsétlen részeges Johnson tudott a férjem a haláláról. Hogyan került Booth levele az alelnök levelesládájába?" A First lady gyanúját az a tény is erősítette, hogy a Johnson meggyilkolását tervező Atzerodt végül lefújta az akciót.

7. Lincoln ismerte merénylőjét - méghozzá a Ford's Theatre-ből. 1863. november 9-én az elnök a The Marble Heart (A márványszív) című darabot nézte, amelyben John Wilkes Booth is szerepelt. Lincoln egyik vendége, Mary Clay a gyilkosság után felidézte, hogy Booth kétszer is hangosan megfenyegetett valakit a nézőtéren a darab közben, egyszer pedig ujjával közvetlenül Lincoln irányába mutatott. Miután Booth széles gesztusokkal harmadszor is Lincoln felé mutogatott, Clay azt mondta: "Lincoln úr, úgy néz ki, mintha ez önnek szólna", mire Lincoln a következőt mondta: "Hát, eléggé feni rám a fogát, nemde?"

8. Lincoln halálos ágya igazi turistaszenzáció lett. A Lincoln halálát követő órákban az ereklyevadászok és a gyászolók valósággal megrohamozták Willian Petersen panzióját, egészen pontosan azt a szobát, ahol a republikánus elnök holttestét egy ideig őrizték. A jó kereskedői vénával megáldott Petersen - látva azt, hogy naponta több százan akarták még utoljára látni a halott elnököt - elkezdett "belépőt" szedni, de sokakat ez sem tántorított vissza. A német származású, eredeti foglalkozását tekintve szabó Petersen 1871-ben anyagi gondokba került, s még ugyanebben az évben holtan találták a Smithsonian Institution gyepén; ópium-túladagolásban halt meg.

9. Lincoln fia két elnökmerényletet is átélt. 16 évvel apja halála után Robert Todd Lincoln az Egyesült Államok 20. elnöke, James Abram Garfield kormányában szolgált hadügyminiszterként, s ott volt 1881. július 2-án a washingtoni pályaudvaron, amikor egy elmebeteg ügyvéd, Charles Guiteau - mivel nem kapta meg az általa megpályázott párizsi konzuli tisztséget - megölte az elnököt. Húsz évvel később, 1901. szeptember 6-án Lincoln Buffalóba, a pánamerikai expóra érkezett William McKinley elnök meghívására, akit éppen aznap ölt meg egy 26 éves anarchista, Leon F. Czolgosz.

10. A Ford's Theatre-t csapás után csapás ért. Mikor John T. Ford kísérletet tett a színház újranyitására 1865 júliusában, Edwin Stanton hadügyminiszter csapatokat vezényelt a rossz emlékű épülethez, megakadályozandó az aznap estére tervezett előadás bemutatását. A szövetségi kormány 100 ezer dollárért vásárolta meg az épületet, amelyet teljesen átalakítottak és a hadügyminisztérium számára létesítettek benne irodákat. 1893. június 9-én, Booth bátyjának halotti szertartása napján az egykori színház három szintje beomlott, maguk alá temetve 22 embert.