"Zenéltek" az ősi spanyol barlangfestmények
2013. október 29. 11:15
Nem csak szemük, hallásuk is volt az őskori művészeknek - állítja egy kutató, aki szerint az első rajzokat általában a barlangok "élő" részeire vitték fel, oda, ahol a hangok a legerősebben verődtek vissza.
Az ősi zene és az ősi hangszerek, illetve az akusztika régóta foglakoztatja a tudóstársadalmat. Az EU Kulturális Programja által támogatott Európai Zenei Régészeti Projekt (EMAO) nevet viselő kutatássorozat keretében például az európai szakemberek arra keresik a választ, hogy milyen hangszereken játszottak eleink és hogyan szólaltatták meg azokat.
A kutatásban részt vevő tudósok a rendelkezésükre álló régészeti leletek és ősi képek felhasználásával kísérlik meg az ősi zenei eszközök és azok hangzásának rekonstruálását. A közös európai zenei gyökerek feltárásán dolgozó szakemberek az i. e. 40 ezertől a i. sz. 400-ig terjedő időszakot vizsgálják.
A projekt egyik kulcsszereplője Rupert Till, a brit Huddersfieldi Egyetem tudósa, aki korábban többek között Stonehenge akusztikáját kutatta. Till legutóbb a spanyolországi barlangokban végzett kutatást, amely során arra a megállapításra jutott, hogy az ősi, több mint 40 ezer éves rajzokat az ősemberek általában a barlangok "legélettelibb" helyein készítették, ott, ahol a hangok a leghangosabban verődtek vissza.
„Az nyilvánvaló, hogy a hangok és a képek ugyanolyan fontosak voltak a barlangokban zajló rituálék során” – így Till. Az ősi természeti képződményekben folyó kutatás során több litofont, ún. kő-hangszereket találtak – tette hozzá. Ezen emlékek közül kiemelte azt a 150 centiméter magas cseppkőoszlopot, amelyet ha megütöttek, csengett. Till szerint ez is azt bizonyítja, hogy a prehisztorikus kor egyáltalán „nem volt süket”, ahogy azt ma gondoljuk, a barlangokban hallható zajok jelentős szerepet töltöttek be és olykor drámai hangzásúak lehettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
