Eltúlozzuk az őskori ábrázolások erotikus jelentéseit

2012. november 19. 18:22

Az utóbbi időben már nem először fordult elő, hogy egy őskori ábrázolást vagy egyéb tárgyi leletet "pornográf termékként" aposztrofáltak a híradások, köztük mértéktartó, tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó médiumok. Ilyenek voltak a nő idomokat erősen eltúlzó Vénusz-figurák, valamint az ősi barlangművészet műremekei, például a franciaországi Abri Castanet lelőhelyének vésetei, amelyek egyes vélemények szerint egy női nemi szervet ábrázolnak. Ezen azonban nem kell túlságosan csodálkoznunk, az embereket ugyanis mindig is lenyűgözte az őstörténet rejtélyessége, amit a szenzációhajhász média gyakran kíméletlenül kihasznált.

„Amikor a New York Times a következő címmel jelenik meg: 'A Playboy előfutárai: szemléletes képek a sziklákon' és a Discover magazin azt állítja, az ember pornográfia iránti megszállottsága a cro-magnoni ősemberig nyúlik vissza, mindezt a híres, 26 ezer éves Willendorfi Vénusz szobrocska G kosaras méretű melleiből és méretes fenekéből levezetve, azzal átlépünk egy határt” – mondta egy interjúban April Nowell, a kanadai Victoria Egyetem őstörténésze. „Hogy igazságosak legyünk, ki kell mondunk, hogy ezért részben a régészek a felelősek, a szavainkat ugyanis óvatosabban kellene megválogatnunk” – tette hozzá Allison, aki szerint a női figurák ábrázolásai 25 ezer éve más-más életszakaszokban voltak megmintázva. Mindez arra utal, hogy többféle értelmezéssel kell számolnunk, véli a felső-paleolitikum figurális ábrázolásmódját is vizsgáló kutatónő.

„Mikor a tekintélyes ismeretterjesztő folyóiratok – például a Nature – olyan kifejezéseket használnak, mint „prehisztorikus címlaplány” vagy „35 ezer éves szexkellék” és egy német múzeum úgy beszél egy ősi figuráról, hogy „földanya vagy pin-up girl” (mintha más szerepeik nem is lettek volna az őskori nőknek), az igen tekintélyromboló, hamis beállítást és megközelítést tükröz” – fejtette ki Nowell. „Mindez lehetővé teszi az újságíróknak és a tudósoknak – főként az evolúciókutató pszichológusoknak –, hogy legitimálják a jelenkori szexuális kicsapongásokat a kortársak tevékenységének őskori ködbe való burkolásával” – tette hozzá a régész.

„Bármennyire is jó módszereink lesznek a festmények és faragványok elemzésére, sohasem tudjuk majd biztosra azt mondani, hogy a bölény egyes ábrázolása ezt vagy azt jelenti, azonban abban biztos vagyok, hogy a jégkorszak alkotásainak részletes tanulmányozása egy kis ablakot nyújthat számunkra, amelyen át megláthatjuk az őskőkor valódi, megélt életét” – mondta Nowell.