Őrzi titkát a középkori angol "vámpír"
2012. november 4. 23:00
Vaskarókat szúrtak annak a vámpírnak vélt férfi testébe, akinek csontjait még 1959-ben találták meg Southwellben (Notts). A földi maradványokat nem sikerült kiemelni, de valószínű, hogy az áldozat egy deviánsnak tartott, a társadalomból kitaszított személy lehetett.
Néhány elmaradott kelet-európai falusi közösségben a vámpírok létezése a mai napig valós fenyegetettséget jelent. A misztikus, vérszívó, ember formájú kreatúráktól való félelem egyes kultúrákban több ezer évre nyúlik vissza. Ezt mutatja például az a legutóbb Csehországban megtalált háromezer temetkezési hely is, ahol az elhunytakra sziklákat helyeztek, megakadályozva ezzel, hogy a halottak kimásszanak sírjaikból.
A kereszténység eljövetele tovább erősítette a vámpírok legendáját, mivel ezeket a lényeket Krisztus antitézisének hitték. A népszerű vélekedés szerint a vámpírok az utcákat járták annak reményében, hogy olyan embereket találjanak, akiknek vérét kiszívhatják, biztosítva ezzel fennmaradásukat. A középkorban, amikor a fekete halálnak is nevezett pestis az örök kárhozat tanát elérhető közelségbe hozta a parasztok számára, a vámpíroktól való félelem tovább erősödött.
Néhány esetben az eltemetett, vámpírnak vélt halottak szájába téglát helyeztek, hogy felkelve ne tudja megenni a pestisben elhunytakat. A közhiedelem szerint a járványban meghaltak mellé temetett "vámpírok" szomszédjaikból táplálkoztak, amíg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és újra megtámadják az élőket. A vámpírok azonosítása a halottak között a sírásók feladata volt; a munka során nagyon gondosan vizsgálták meg a tetemeket, és amelyiket gyanúsnak vélték, annak téglát tettek a szájába.
Nem tudott békében nyugodni az az 550 és 700 között élt "vámpír" sem, akinek csontjait Charles Daniels még 1959-ben találta meg Southwellban, a Church Streetnél folyó ásatások során, amelyről a Southwell Archaeology című folyóirat számolt be legutóbb. A szerző, Matthew Beresford szerint Daniels a felfedezést követően legelőször azt vizsgálta meg, hogy van-e tépőfoga az áldozatnak. A feltételezések szerint az áldozat csontjai ugyanott lehetnek eltemetve, mivel Daniels nem tudta kiemelni a maradványokat a földből.
A korszakban tartotta magát a "vámpírokkal" kapcsolatos közkeletű nézet, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy a halott ne tudjon kimászni sírjából. A valóságban azonban a vámpírok olyan, a társadalom peremén elhelyezkedő személyek voltak, akik szokatlan viselkedésükkel félelmet keltettek a polgárokban. Érdekesség, hogy ugyan a halottakkal való kegyetlen bánásmód a középkorban bevett gyakorlat volt, de csak néhány eset vált ismertté Nagy-Britannia területéről, a kutatást ráadásul megnehezíti, hogy a csontok holléte ismeretlen.
Az angolszász időben a vámpírok büntetése igen változatos volt: az elhunytakat vizenyős területeken temették el, arccal a földnek, néha fejüket vették vagy vasakat szúrtak a testükbe. A tolvajok és gyilkosok mellett hasonló sors várt a házasságtörőkre, az istentagadókra és a hitszegőkre is. Azt, hogy a southwelli áldozat ezek közül melyik kategóriába esett, valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni – summázta írásában Beresford.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
