Spanyolország francia megszállása után Madridban népfelkelés tör ki, ami a francia uralom elleni függetlenségi háborúvá szélesedik. I. Napóleon francia császár elkerülhetetlennek tekintette Spanyolország és Portugália megszállását, hogy a Nagy-Britannia ellen irányuló kontinentális zárlatot fenntarthassa. Korábban ugyan megállapodásokat kötött Manuel de Godoy franciabarát spanyol miniszterrel, aki IV. Károly király helyett ténylegesen uralkodott, de az Aranjuezben kitört felkelés következtében Godoy 1808. március 19-én megbukik, IV. Károly pedig, fia, VII. Ferdinánd javára lemond. Napóleon, aki nem lehetett biztos Ferdinánd franciabarát magatartásában, 1808. május 2-án lemondásra kényszerítette a spanyol uralkodót, és helyébe saját bátyját, Joseph Bonapartét nevezte ki királynak (1808. VI. 6.). A francia uralommal szembeni ellenállás kiterebélyesedik. A britek által támogatott gerillaháborút a kontinentális zárlat (1806. XI. 21.) által kiváltott gazdasági válság is erősíti. A britek Arthur Wellesley, a későbbi Wellington herceg vezetésével hadsereget küldenek, mely 1808 augusztusában bevonul Lisszabonba, és döntő vereséget mér a franciákra.