Mégsem uralkodtak paradicsomi állapotok Harappában
2011. november 25. 08:53
A Harappa romjai között talált emberi csontok vizsgálatának eredménye megcáfolja azt a közkeletű feltételezést, miszerint az Indus-völgyi civilizáció tagjai békében éltek volna egymás mellett.
Gwen Robbins Schug 160 ember földi maradványainak analízise során meglepő következtetésekre jutott: szerinte a temetkezési szokások és a csontokon talált sérülések mind a társadalmi hierarchia meglétét erősítik, ráadásul az emberek nem egyenlő módon részesültek a javakból, s erőszakos cselekményekre is sor került közöttük – hangzott el az Amerikai Antropológiai Szövetség kanadai tanácskozásán.
„A leletek nélkülözésről és erőszakról árulkodnak. Ennek szintje ugyan alacsony volt Harappában, de voltak olyan közösségek, amelyeket jobban sújtott” – mondta el Schug. A kutatónő a balesetek nyomai mellett emberi erőszakra utaló jeleket is talált; ugyan a hat százalékos arány összehasonlíthatatlanul alacsony az ősi társadalmakéhoz viszonyítva, de a fejsérülések sokatmondóak, főleg, ha azt a nemekre lebontva vizsgáljuk.
Az egyik temetőben ugyanis a női csontvázak felén mutattak ki fejsérülést, amit egy bunkósbot okozhatott. A G-nek nevezett temetőben ráadásul a temetkezési szokások is azt mutatják, hogy az áldozatok a társadalom peremén elhelyezkedőkből kerültek ki; ők szenvedték el a legkomolyabb sérüléséket és a fertőző betegségek is náluk fordultak elő a legnagyobb arányban. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem mindenkinek volt biztosítva, a fejsérüléseket például a gyermekeknél és nőknél egyáltalán nem kezelték.
A kutatók nem ismerik pontosan a Harappa kultúra eredetét, és i.e. 2000 körüli hanyatlásának okára sem találtak magyarázatot. Első tárgyi emlékeire a 19. század derekán, az első vasút építésekor munkások akadtak rá. Tervszerű ásatás pedig csak az 1920-as években kezdődött a térségben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
