A szabad választásokat követően a két legeredményesebb párt tárgyalásokat kezdett az ország alkotmányos működőképességének biztosítása érdekében. A megállapodást 1990. IV. 29-én hozták nyilvánosságra. Ez szűkítette és konkretizálta a parlamentben kétharmados szavazataránnyal meghozható törvények körét, lehetővé téve a kormány munkáját. A `kétharmados` törvények a következők: a jogalkotás rendjéről szóló; a népszavazásról szóló; a rendkívüli, illetve szükségállapot idején alkalmazott szabályokat rögzítő törvény; a képviselő jogállásáról szóló; az országgyűlés ügyrendje; az Alkotmánybíróságról szóló törvény; az állampolgári és nemzetiségi jogokról szóló törvény; a fegyveres erőkről, rendőrségről, nemzetbiztonsági tevékenységről szóló; az önkormányzatról szóló; a bíróságokról szóló; az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény; a lelkiismereti és vallásszabadság törvényes szabályozása; a sajtótörvény; a gyülekezési és egyesülési jogról szóló és a párttörvény; a nemzetiségi törvény; az állampolgársági törvény; a választójogi törvény; a sztrájktörvény; a honvédelmi kötelezettségről szóló törvény. A megállapodás többi pontja lényegében a köztársasági elnök és a miniszterelnök funkciójához kapcsolódott. Mielőbbi köztársasági elnökválasztást igényelt az 1946:I. tv. alapján, vagyis az országgyűlés által. Állást foglaltak a konstruktív bizalmatlansági indítvány mellett, ami azt jelenti, hogy a bizalom csak a miniszterelnöktől vonható meg, a miniszterektől nem. A megállapodás "személyi részeként" a köztársasági elnöki posztot az SZDSZ, a házelnöki tisztséget az MDF kapta. Mindkét párt a közvetett elnökválasztás mellett szavazott.