Az egyesülési törvény alapján egyesül az angol és a skót parlament; az egyesült angol és skót királyság elnevezése ezentúl Nagy-Britannia. Az egyesülés egyenlő alapon jön létre. Skócia megtartja saját jogrendszerét és egyházát. A skótok már régóta szorgalmazták az egyesülést, melyet azonban az angolok elutasítottak, mert féltek, hogy a londoni parlamentben a skótok arra irányuló kísérletei, hogy az 1688. évi „dicsőséges forradalom” után (1689. II. 13.) francia segítséggel, a lakosság elégedetlen kisebbségére támaszkodva visszaszerezzék hatalmukat, Angliában is kedvező hangulatot teremtenek az egyesüléshez Skóciával. Az egyesülés után Skócia előtt megnyílik a gazdasági fellendülés lehetősége, mivel a kereskedők egyenlő feltételek mellett jelenhetnek meg a brit birodalom piacain. Skócia sohasem került olyan gyarmati függésbe Angliával szemben, mint Írország, és a skót társadalom is egységes maradt. Problémát jelent azonban az erős katolicizmus.