Betiltott dokumentumfilm az önmagát felgyújtó diákról
2009. január 12. 08:09 MTI
Jan 69 címmel Rómában levetítik azt a korábban betiltott, majd elveszettnek hitt dokumentumfilmet, ami 40 évvel ezelőtt készült Jan Palach-ról; a prágai diák 1969-ben gyújtotta fel magát a Vencel-téren. A fekete-fehér, 7 perc 49 másodperces alkotás Palach utolsó óráiról és temetéséről szól.
A filmet január 16-án, a prágai diák önégetésének 40. évfordulóján vetítik az olasz fővárosban, a Kiállítások Palotájában egy szemle keretében, amelyet az 1969-es csehszlovák "cenzúrázott és eltűnt" filmeknek szentelnek. A szemle maga is része egy kiállításnak, amelynek címe: "Prága egyik tavasztól a másikig 1968-1969".
Jan Palach 21 éves filozófia hallgató 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai Vencel-téren, hogy így tiltakozzon a Varsói Szerződés csapatainak inváziója ellen és tettével felrázza a csehszlovák népet. Az öngyilkosság hasonló módját előzőleg a 60-as években számos vietnami buddhista szerzetes választotta a háború elleni tiltakozásul, és a róluk készült felvételek annak idején a világ valamennyi tv-híradójába bekerültek. A prágai diák egy egyetemista csoport tagja volt, amely sorshúzással választotta ki Jan Palach-ot. Mire segítségére siettek, testének nagy része már súlyosan megégett, agóniája 73 órán keresztül tartott. Hosszú ideig tudatánál volt, még értesülhetett arról, hogy tettének mekkora nemzetközi visszhangja lett. Január 19-én halt meg, temetése hat nappal később volt.
A filmet Stanislav Milota készítette, a producer Vlastimil Harnach és Jaromír Kallista volt. A képkockákon feltűnnek a Vencel-téren összegyűlt százezrek, látható a temetés, az egyetemi fiatalokból álló díszőrség, a virág- és koszorúerdő, a megrendült tömeg, Jan édesanyjának fájdalomtól meggyötört arca. A felvételek viszontagságos körülményeihez tartozik, hogy a cenzúra még ezekben az órákban is éberen figyelt, így a közelképek váltakoznak a Vencel-tér panoramikus felvételeivel, Leos Janácek zenéje pedig mintegy fokozza a történtek drámaiságát.
Az itáliai szemle kurátora elmondta, hogy a rendezőt és a producereket, akik a csehszlovák nemzeti filmstúdiók alkalmazottai voltak, a film készítéséért elbocsátották. A filmet sokáig elveszettnek hitték, így megsemmisíteni sem tudták. Csak 2002-ben került elő a cseh filmarchívumból, egy véletlen folytán.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
