A kommunista diktatúrát ünneplik Tibetben

2009. március 29. 12:59 MTI

A tibeti autonóm tartomány parlamentje január 19-én nyilvánította a jobbágyság alóli felszabadulás napjává március 28-át, egyhangú szavazással. Az új keletű ünnep közeledtével az állami sajtó az utóbbi fél évszázad reformjairól és a gazdasági fejlődésről harsogott.

Emigráns tibetiek és emberi jogi szervezetek "botrányos történelemhamisításnak" minősítették a tartományi parlament döntését. A szombati ünnepséggel egy időben az emigráns kormány székhelyén, az észak-indiai Dharmsalában több százan tüntettek a pekingi uralom ellen. Az utcai demonstrációkon a tibeti zászlók között feltűnő transzparenseken egyebek között a "Szabadságot Tibetnek!" és az "Állítsuk meg az 50 éve tartó emberkínzást" feliratok voltak olvashatók.



A lhászai évfordulós ünnepségen mondott beszédében Csang Csing-lin kirohanást intézett a Pekingben szakadárnak bélyegzett dalai láma ellen, aki idén márciusban a "földi pokolhoz" hasonlónak nevezte a kínai uralom alatt élő tibetiek életét. Csang szerint "Tibet Kínához tartozik, és nem ragadhatja el Kínától egy maroknyi szepatarista és a Kína-ellenes nemzetközi erők. A terület elszakítását célzó összeesküvések kudarcra vannak ítélve" - mondta a pártvezető.

A világtól elzárt, és főként ezért sajátos, máshoz alig fogható kultúrájú Tibetben a 7. század elején jött létre egységes királyság. A birodalom a 11. században széthullott, egy időre kínai, majd mongol uralom alá került. A 17. században megalakult a teokratikus, az uralkodó isteni voltának hitén alapuló állam, amelyben a dalai lámák számítottak a vezetőnek, bár a tényleges hatalmat külső vagy személyes okok miatt nem mindegyikük gyakorolhatta. A 18. században a terület a kínai Mandzsu-dinasztia protektorátusa lett, az 1911-es kínai forradalom után viszont kikiáltotta függetlenségét. 1949-ben, már a Kínai Népköztársaság idején a kínai hadsereg csapatai elözönlötték a Tibetet. A 15 éves dalai láma, Tendzin Gyaco és 8000 fős hadserege nem volt képes ellenállásra.



1951. május 23-án Peking egy tibeti küldöttséggel 17 pontos dekrétumot íratott alá, amely kimondta: "A tibeti nép visszatér az anyaország, a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére". A diktátum Tibetnek belső autonómiát adott, a dalai és a pancsen lámát a helyén hagyta, de gerillaharc kezdődött, majd 1959. március 10-én felkelés robbant ki a kínai és kommunista uralom ellen. A lázadók csak napokig tarthatták magukat a túlerővel szemben: a harcok során 86 ezer ember meghalt, a dalai láma pedig elmenekült. Álmából verték fel, hogy azonnal indulni kell, álruhában menekült Indiába, nyomában kínai üldözőkkel.

Peking feloszlatta a tibeti kormányt, a dalai láma helyére pedig Kína-barát riválisát, a pancsen lámát állították. A teljes elnyomás évei következtek: a vallásgyakorlást megtiltották, a megszállt területet elzárták a külvilágtól, és megindult a kínai (han) nemzetiségűek betelepítése. 1979-ben Tibetet megnyitották a turisták előtt, majd az 1989-es Tienanmen téri vérontás (a demokráciát követelő diákok megmozdulásának elfojtása) után újra lehullott a vasfüggöny.

A színfalak mögött ma is folynak tárgyalások. A száműzetésben élő dalai láma már lemondott a 2,7 millió lakosú Tibet függetlenségről, csak az autonómiát sürgeti. Peking erről sem akar hallani, és nacionalista szeparatizmusnak bélyegzi a nyelv- és vallásgyakorlás követelését. 2008 tavaszán, a felkelés 49. évfordulóján Lhászában zavargások robbantak ki, amelyeket a biztonsági erők kemény kézzel elfojtottak.