Robert Koch és Emil von Behring bakteriológusok tanítványa Silkeborgban született 1867. április 23-án. Doktori disszertációját a diftéria bakteriológiai vonatkozásairól írta. 1891-94 közt docens volt a koppenhágai egyetem Bakteriológiai Intézetében, majd 1900-ban az egyetem kórbonctan professzora lett, s a hadsereg Klinikai Bakteriológiai Intézetét vezette. 1907-ben tuberkulózissal fertőzött patkányokat boncolva, daganatot talált bennük. Rájött, hogy ezek a gyomorszövet gyulladása miatt alakultak ki, amelyet egy féreg lárvái okoztak. 1912-ben felfedezte, hogy a rák kísérletileg előidézhető: patkányokkal egy svábbogárfajtát etetett, amelyben a Spiroptera fonalféreg lárvája fejlődött. Ez az étrend a patkányoknál gyomor- és nyelvrákot idézett elő. E daganatok áttételeket is eredményeztek. Bebizonyította, hogy a rákot a szövetek irritációja okozza. Ennek alapján később kezdődött el a kémiai karcinogének (rákkeltő anyagok) előállítása, ami a modern rákkutatás alapvető lépése volt. Kutatásainak eredményeit 1926-ban orvosi Nobel-díjjal ismerték el. Ő volt a Nemzetközi Rákkutató Egyesület elnöke. Koppenhágában hunyt el.