Kommunista turizmussal értelmezik újra Vietnam múltját
2007. október 26. 12:00
<
Szelektív memória
Miközben a turisztikai ipar az ország vallási hagyományait hangsúlyozza, hogy minél több látogatót csábítson az ősi templomokhoz és pagodákhoz, a különböző vallások képviselői még mindig börtönben ülnek a társadalmi igazságosságot és vallásszabadságot követelő nézeteikért. A vallási csoportok ezért nem működnek együtt a hatóságokkal, és kénytelenek hitüket titokban gyakorolni.
|
A lángoló szerzetes 1963-ban |
A szerzetes tette bizonyos értelemben túllépett a valláson és a politikán, mivel a buddhizmusban az önpusztítás bűnnek számít. Önmaga elégetése azonban mások szenvedésének megváltásáért és az elnyomók szívének meglágyításáért történt, ezért önzetlen cselekedetnek minősül. A szerzetes önmaga feláldozásával harcolt az emberiség ellenségei ellen, ami akkor a saigoni rezsimet jelentette, ma pedig a kommunista kormánnyal azonosítható.
Az elmúlt évtizedekben a buddhizmus eszméit fokozatosan háttérbe szorították, és a konfuciuszi tanokkal váltották fel. A vallási vezetőket üldözték és fogságba vetették. A vallásszabadság így csak nyomokban létezik, és ezt a keveset is csak szigorú feltételek mellett engedélyezik. A kormány által bejegyzett és ellenőrzött vallási csoportok ugyan tarthatnak nyilvános istentiszteleteket, de szent helyeiket Ho Si Minh mondásaival kell díszíteniük, iskola utáni tanításaikat pedig tele kell tűzdelniük a szocialista forradalom történetével és dalaival.
Ennek ismeretében a kommunista párt terve inkább a folytatódó vallási elnyomás jeleként értelmezhető, mintsem az ország gyarmati és háborús múltjával való megbékélésként. A turizmusbarát Vietnam megteremtése és a szerzetes önfeláldozása között így éles szakadék húzódik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
