A párizsi születésű művész 1922-ben Bretonnal együtt volt a szürrealista mozgalom egyik elindítója, folyóiratainak (La Révolution Surréaliste, Le Surréalisme au Service de la Révolution) szerkesztője. Une vague de réves (1924) című írásában megfogalmazta a mozgalom programját. Az avantgárd individuális-anarchista lázadása azonban világnézeti válságba sodorta. 1927-ben belépett a francia kommunista pártba. 1928 után megismerkedett későbbi feleségével, az orosz származású Elza Triolet-val. 1932-ben szakított a szürrealista mozgalommal, ám eredményeit sohasem tagadta meg. A baloldal aktív politikusa lett, a L,Humanité munkatársa, a népfrontmozgalom egyik szervezője volt. Az 1930-as évek elejétől a szocialista realizmus szellemében született Való világ című regényciklusa (A bázeli harangok, Úri negyed, Az omnibusz utasai, Sziget a Szajnán). A II. világháború idején fontos szerepet játszott az ellenállásban, a francia Írók Nemzeti Bizottságának egyik irányítója volt. Az 1950-es évektől az FKP Központi Bizottságának tagjaként jelentős közéleti és politikai tevékenységet fejtett ki. E korszakának jelentős alkotása nagylélegzetű, önéletrajzi verses regénye (Befejezetlen regény). Utolsó regényeiben elfordult a realizmustól, újfajta elbeszélő módszerekkel kísérletezett. Verseiben a szürrealizmus eredményeit, a szabadverset a francia költészet klasszikus formáival ötvözte; gazdag metaforikus nyelvezete szétfeszítette a hagyományos jelentés korlátait. Művei hazánkban már a II. világháború előtt is elismerést arattak, művészetére először Illyés Gyula hívta fel a figyelmet. A francia fővárosban halt meg 1982. december 24-én.