Lelkes titkárnő alapította a BBC hangarchívumát
2007. szeptember 12. 10:00
A BBC hangarchívuma hamarosan hozzáférhetővé válik a nagyközönség számára. Jelenleg 20 ezer ember dolgozik azon, hogy a kollekció egy része az internetről is letölthető legyen.
<
Marie Slocombe 1936 nyarán a BBC egyik titkárnőjét helyettesítette. Feladata az volt, hogy válogassa át a rádió megporosodott hanglemezeit. A korongok között azonban G. B. Shaw, H. G. Wells, Winston Churchill, Herbert Asquith és G. K. Chesterton felvételeit is megtalálta - ez lett a BBC hangarchívum megalakulásának pillanata.
Slocombe fontosnak tartotta, hogy a hétköznapi emberek hangját is megörökítsék. A háború után több megbízást is kiadott a hangok összegyűjtésére és részt vett a Leeds-i Egyetem nyelvjárási atlaszának létrehozásában. Munkatársai Anglia egész területéről gyűjtöttek dalokat, és több mint 700 emberrel készítettek interjút.
A program felélesztette az ország hagyományos zenéje iránti érdeklődést, így Slocombe a BBC-nél meghonosította a népi kultúrát is. A népzene és a dialektusok megőrzéséért tett erőfeszítéseit idővel az angol népzenei és néptáncegyesület vette át. "Munkássága nélkül a népi kultúra nem tudta volna megőrizni önmagát. A kotta és a szöveg önmagában kevés, a hang teszi teljessé a képet" - mondta el a BBC tudósítójának Malcolm Taylor könyvtáros.
Slocombe bátorította és segítette a hanggyűjtőket. Ludwig Kocht, a híres német természettudóst is bevitte a BBC-be, akinek gyűjteményében az első felvett madárdal található - 1890-ből. Sokszor szalagokat (és néha titokban felvevőket) adott a gyűjtőknek, és maga is gyűjtött hangokat. Portugália eldugott vidékein megörökítette a polifónikus éneklést. Erőfeszítéseinek hála a BBC gyűjteményében megtalálható az ausztrál bennszülöttek zenéje és egy hárfához hasonlatos etióp hangszer hangja is.
Slocombe-nak volt egy különleges szekrénye, ebben tárolta az általa fontosnak tekintett, de érzékeny témákat érintő felvételeket. Előrelátásának köszönhetően fennmaradt a 20. századi Anglia történetének egyik leghíresebb beszéde, amelyben VIII. Edward bejelenti, hogy lemond. A felvételt sokáig elzárva tartotta, végül adásba került, de nem történt semmi.
"Csak Slocombe és néhány munkatársa ismerte fel a hangfelvételek megőrzésének fontosságát a jövő számára. Valójában teljesen egyedül kezdte meg a rendszerezésüket. Tőle tudjuk, az összegyűjtött információnak csak akkor van haszna, ha visszakereshető. Hasznavehetetlen, ha csak egy polcon porosodik. A negyvenes évek közepétől az ő munkája teremtette meg mindannak az alapját, ami mai gyűjteményünket alkotja" - mondta Simon Rooks, a BBC levéltárosa, Slocombe örökségének kezelője.
"Úttörő volt abban, hogy felismerte a hangfelvételek történelmi jeléntőségét és értékét. Azon tünődött, mit fognak az emberek gondolni 100 év múlva. Fognak-e még emlékezni, ki volt Hitler?"
Támogasd a 
szerkesztőségét!
