Vita a Kennedy-merénylet okairól
2007. június 13. 15:00
<
A balodali újságírók vesszőparipái
Bugliosi műve valószínűleg igényt tarthat a valaha publikált leghosszabb tényirodalmi könyv címére: 1612 oldalon veszi górcső alá az összes eddig felmerült összeesküvés-elméletet, a lehető legaprólékosabban vizsgálja és hite szerint darabjaira zúzza őket. Az ügyész 316 oldalon ismertet meg azzal, mi történt az 1963. november 22-i gyilkosságot megelőző négy napon, másodpercről másodpercre. Ugyanilyen kíméletlen pontossággal írja le a merénylet körülményeit és a következményeket.
Oswald életéről 276 oldalon értekezik: az olvasó szinte napra pontosan megismeri életét attól kezdve, hogy New Orleansben született, megtudja, milyen lerobbant helyeken lakott Texasban és New Yorkban, milyen élete volt a tengerészgyalogságnál, hogyan utazott a Szovjetunióba és tért vissza Dallasba. Egy örök vesztes portréja rajzolódik ki, aki zavaros gyerekkor után könyvtári marxista lesz, később a feleségét veri, és hitevesztett paranoiás beteggé válik.
Bugliosi össztüze elől senki sem menekülhet, aki valaha is hozzájárult az összeesküvés-elméletekhez. Magyarázata szerint ezeket az elméleteket még a Warren-bizottság jelentése előtt elkezdték gyártani, és azóta a baloldali újságírók vesszőparipáivá váltak. Az ügyész érthetőnek nevezi, hogy az amerikaiak vágynak az efféle magyarázatokra, mert nehezen tudják elfogadni, hogy egy valóban népszerű amerikai elnök szánalmas gyilkosság áldozata lett. Úgy látja, hogy a több merénylőt feltételező teóriák megalkotói nem tettek mást, mint téves rendet varázsoltak a káoszba.
A The Washington Post úgy fogalmaz: Bugliosi nemcsak az utolsó szeget veri az összeesküvés-elméletek koporsójába, hanem traktorral dózerolja le az ezen elméletekben hívők sorait. Ennek ellenére, huszonegy évi munkával sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy nem történt összeesküvés.
A lap szerint a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos összeesküvés-elméletek akkor sem fognak eltűnni, ha azokat nem bizonyítják. A 35. amerikai elnök halála után ugyanis több olyan valódi összeesküvésre került sor, amikor a kormány tisztviselői mást mondtak, mint amit valójában, titokban tettek. Mint a The New York Times megjegyezte: Oliver Stone rendező filmje, a JFK sajnos sokkal hihetőbb, mint az a hivatalos vélemény, amelyet a Lyndon Johnson elnök által a merénylet utáni héten létrehozott bizottság Earl Warren, a legfelsőbb bíróság akkori elnöke vezetésével megfogalmazott. A lap szerint nem lehet kétséges, hogy a későbbi Watergate-botrány, Monica foltos ruhája vagy az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló hamis közlések ismeretében melyik magyarázat az elfogadhatóbb.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
