A zeneirodalom egyik legtermékenyebb alkotója Rohrau-ban látta meg a napvilágot. 1740-től a bécsi Stephansdom fiúkórusának tagja volt, majd egy ideig kísérő N. Porpora énekóráin, ahol ugyan szolgaként kezelték, de zeneszerzés oktatásban részesült. 1759-1761-ig Morzin gróf házizenekarának igazgatójaként dolgozott, majd Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkarmesternek Kismartonba. 1766-ban Haydn lett az elsőkarmester. 1769-ben a zenekar a Fertő-tó közelében lévő esterházai kastélyba települt. 1790-ben Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatta az együttest, de Haydnnak meghagyta karmesteri rangját és évi nyugdíjat biztosított számára. A mester Bécsbe költözött, majd eleget téve a többszöri meghívásoknak Londonba utazott, ahol óriási ünneplésben részesült. A 12 londoni szimfóniával művészi fejlődésének csúcsára ért. 65 éves korában írta meg A teremtés és Az évszakok című oratóriumait, két legterjedelmesebb művét, s ebből az időből származik hat ünnepi miséje is. Szülőhazájában is tisztelettel halmozták el. Zeneszerzői működése - Bach halála után - a barokk stílus utolsó nagy korszakára tevődött; a rokokó, a bécsi klasszikus nyelvezet megteremtője, utolsó műveivel pedig már előkészítője volt e stílus romantikus szellemű felbomlásának. Egy-egy műfaj - elsősorban a szimfónia és a vonósnégyes - sajátos arculatának kidolgozója. Számos oratórium, egyházi zenemű, opera és dal szerzője. Bécsben hunyt el 1809. május 31-én.