Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Akikről Tony Blair példát vehet: az angol miniszterelnökök hosszú búcsúja

2007. március 1. 12:30

Tony Blair lemondása kapcsán felidézzük, hogy ő nem az első angol miniszterelnök, akinek nehéz megválnia a Downing Street 10. alatt álló hivataltól.

<

Van, aki önként távozik

Tony Blair, akire kül- és belpolitikai hibái miatt a kormányzó Munkáspárton belül is erőteljes nyomás nehezedett mielőbbi távozása érdekében, már tavaly bejelentette, hogy az idei őszi éves pártkongresszus előtt lemond, jóllehet pontos dátumot nem közölt. Londoni politikai elemzők nyár közepét nevezik a legvalószínűbb időpontnak. A hasonló esetekben szokásos brit parlamenti gyakorlat szerint Blair felült volna az alsóház hátsó padsoraiba, a kormányzati tisztség nélküli képviselők közé (innen a kabineten kívüli törvényhozók angol megjelölése, a `backbencher`), a News of the World vasárnap idézett munkáspárti forrásai szerint azonban a kormányfő képviselői mandátumát is vissza fogja adni.

Blair hivatalba lép, 1997

Az idén 53 éves Blair tíz éve áll a baloldali brit kormány élén, és a Labour történetében rekordot döntve egymás után háromszor vezette választási győzelemre a pártot. Azt azonban már hónapokkal a legutóbbi, 2005. májusi választások előtt bejelentette, hogy negyedszerre nem ő akarja vinni a zászlót. A brit belpolitikában példátlan bejelentés azonnal találgatások azóta sem csillapodó özönét indította el Blair távozásának időpontjáról, szakértői vélemények szerint komoly mértékben aláásva a kormányfő vezetői fennhatóságát.

Távozás előtt

Az idei távozás tervét a brit miniszterelnök tavaly ősszel közölte, időpontot azonban akkor sem említett. Az íratlan, de törvényerejű brit belpolitikai szokásjog alapján miniszterelnök és miniszter is csak az lehet, akinek képviselői mandátuma van az alsóházban. Így ha Blair valóban visszaadja képviselői megbízatását, az igen erőteljes jelzés lenne arra, hogy a kormánypolitika további bármilyen befolyásolásának látszatát is el akarja kerülni. Tony Blair egyszer megjegyezte: "A búcsú az egyik legnehezebb dolog a politikában." E megállapítás igazságát az elmúlt hetekben maga is megtapasztalhatta. Mert ugyan nehéz bejutni a Downing Street 10-be, de eljönni onnan néha talán még nehezebb.

Akinek nem sikerült magától távozni: merénylet Perceval ellen, 1812

A pápák és a királyok halálukig uralkodnak, Franklin Roosevelt óta pedig az amerikai elnököket is csak egyszer választhatják újra négy évre. Az angol miniszterelnökök hivatali idejét azonban nem határozták meg, ezért többféleképpen is befejezhetik miniszterelnöki pályafutásukat. Van, aki maga választja meg távozásának idejét, ahogy Stanley Baldwin (1937) vagy Harold Wilson (1976) tette. Másoknak nem adatik meg a választás joga: Spencer Perceval merénylet áldozata lett (1812), Lord Palmerston pedig hivatali ideje alatt hunyt el (1865). Legtöbben azonban egészségi okokra hivatkozva mondtak le, mint például Anthony Eden (1957) és Harold Macmillan (1963).

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Akikről Tony Blair példát vehet: az angol miniszterelnökök hosszú búcsúja

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra