A gyulai születésű feltaláló egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, doktori értekezésében kvantumkémiai alapon számította ki az egyatomos gázok kémiai állandóját. A tudományegyetem gyakorlati fizikai tanszékének tanársegédje lett, majd 1920-ban Göttingenbe ment, ahol Max Bornnal kidolgozta a kristályok dinamikai elméletét. 1923-ban itthon az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának munkatársaként az izzólámpa tökéletesítésén dolgozott. Legjelentősebb eredménye a kriptontöltésű izzólámpa feltalálása volt 1931-ben. Az addig igen drága kripton előállítására Polányi Mihállyal együtt új, olcsó eljárást dolgoztak ki, s a Tungsram saját kriptongyárat épített Ajkán. Az 1936-os Budapesti Ipari Vásár szenzációja a kriptonégő volt, amely egy évvel később a világpiacon is megjelent. 1944-ben a német megszállás idején a gyár mentesítést szerzett neki a zsidótörvények alól, ő azonban nem akart elszakadni a családjától. Mühldorf-ban hunyt el 1944. december 20-án. Emlékére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat díjat alapított.