Régészet, mint médiaszenzáció
2006. november 11. 08:00
Grüll Tibor a szentföldi ásatások különleges körülményei mellett a műkincshamisításról, a helyi régészeti törvényről, várható szenzációkról és valótlan elméletekről is mesélt a vele készített interjúban.
<
Magyar történész egyedülálló felfedezése
Legutóbbi ásatása szerint a zsidók második templomának lerombolása után a rómaiak újjáépítették Jeruzsálemet. Hogyan zajlott mindez és mi volt ennek a jelentősége?
A magyar sajtóba is kikerült állításokkal ellentétben nem vagyok régész, és nem végeztem ásatást Izraelben. 2002-ben történészként kerültem az Andrew W. Mellon alapítvány ösztöndíjával a jeruzsálemi Albright Institute of Archaeology nevű patinás régészeti intézetbe, ahol - mondhatni - egy véletlen hozott össze a Templomhegyen található felirattal. Az ottani Iszlám Múzeum igazgatója, Khader Salameh ugyanis történetesen szintén ösztöndíjasa volt az intézetnek, s amikor megtudta, hogy éppen ott tartózkodik egy római koros történész, felajánlotta a kutatási lehetőséget. Én éltem vele, s így - négy év múltán - idén sikerül végre publikálnom ezt az érdekes emléket. (Tanulmányom az Israel Exploration Journal következő számában fog megjelenni.)
|
A most talált kőtömb  |
Van Izraelben régészeti törvény? Ez kiterjed az arab területekre?
Természetesen van, mégpedig igen szigorú. A Palesztin Autonómia területén persze nem tudom, mennyire képesek ezt betartatni, gyanítom, sehogy. Az izraeli hatóságoknak, főként az IAA-nak (Israel Antiquities Authority) még arra sem volt befolyásuk, hogy Jeruzsálem kellős közepén, a Templomhegyen 1999-2000 között milyen munkálatokat végez a Waqf. Több ezer tonna "földet" (valójában a világ legérdekesebb és legértékesebb kutatási területének talaját) hordtak ki az orruk előtt és döntötték le a Kidron-völgybe. Az már csak a szerencsén múlik, hogy Gabi Barkayéknak utólag mit sikerül ebből kibányászniuk.
Megfigyelhető valamilyen tudományos prekoncepció a régészeti feltárásokban?
Az izraeli kutatók (is) élesen két táborra oszthatók: egyikük szerint a kettéosztott királyság előtt (i. e. 931 előtt) minden csak legenda, mítosz; míg a másik fél ezt az időszakot is történeti valóságnak tartja. Az utóbbiból kétségkívül egyre kevesebben vannak, ők is főként a Tel-Aviv-i bar Ilan Egyetem köré tömörülő kutatók. A prekoncepciók már a datálásban is tetten érhetők: a "szkeptikusok" egy cserepet mondjuk L(ate) B(ronze Age) III. periódus C) szakaszba tartozónak határoznak meg; ám a világért se mondanának olyat, hogy a cserép mondjuk "izraelita honfoglaláskori" vagy pláne "Józsué-korabeli". Ez azonban érdekes módon visszaüt az egész izraeli régészetre. Tavaly hallottam Amihai Mazar (a Hebrew University volt tanszékvezető régészprofesszora) előadását, aki elmondta, hogy többek között ennek is köszönhető a régészet alulfinanszírozottsága Izraelben: a szponzorok ugyanis sokkal szívesebben adnak pénzt "Dávid Városának" feltárására, mint "egy késő bronzkori-kora vaskori jebuzita erődítmény" kutatására.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
