Pielavesi-ben született 1900. szeptember 3-án, apja favágó volt. Kekkonen a Helsinki Egyetemen magánjogot tanult, 1928-ban szerzett diplomát, 1936-ban doktori fokozatot. az 1920-as évektől mint jogász egyre szorosabb kapcsolatba került azt agrármozgalommal, 1927-32 között a Mezőgazdasági Minisztérium tisztviselője, 1936-56 közt az Agrárpárt (későbbi nevén Centrumpárt) parlamenti képviselője volt. Kezdetben határozott szovjetellenes álláspontot foglalt el, 1940-ben másodmagával ellenezte, hogy bármely finn területet átengedjenek a Szovjetuniónak. 1943-ban azonban felismerte, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút, s arra a következtetésre jutott, hogy Finnországnak a baráti semlegesség politikáját kell folytatnia a Szovjetunióval, ha meg akarja őrizni függetlenségét. 1936-tól kezdve többször miniszter, majd 1950-56-ban miniszterelnök volt. Paasikivi elnök halála után 1956-1981 között ő volt Finnország államfője. A Szovjetunió irányában folytatott óvatos, de baráti politikát a Paasikivi-Kekkonen irányvonalnak nevezték el. Kekkonen a skandináv államok semlegességét hirdető politikájával nagy tekintélyt szerzett. 1962-ben és 1968-ban újraválasztották, 1973-ban a parlament 4 évvel meghosszabbította harmadik hivatali ciklusát. 1978-ban ismét ő lett az államfő, e tisztségről megromlott egészsége miatt 1981-ben mondott le. Neve összeforrott a békés egymás mellett élés és a népek közötti bizalom megteremtéséért folytatott küzdelemmel. E tevékenységének betetőzése volt 1975-ben az első európai biztonsági és együttműködési konferencia megszervezése Helsinkiben. Több jogi és politikai tárgyú művet írt.