A Szentföld felé hazánk földjén átvonuló III. Konrád kíséretében ott volt Ottó freisingi püspök, aki I. Frigyes német-római császár tetteit megörökítő munkájába beleszőtte magyarországi tapasztalatait is. Meglehetősen pontos megfigyelései közül főként a németországiaktól eltérő viszonyokat tartotta lejegyzésre méltónak. Alig leplezett irigységgel csodálja az ország természeti kincsekben való gazdagságát, s egyáltalán nem palástolja a magyarokkal szemben érzett ellenszenvét. Az utóbbi nagyon is érthető, hiszen Ottó testvére volt annak a Jasomirgott (`Isten engem úgy segéljen`) melléknevű Henrik őrgrófnak, aki éppen az előző évben szenvedett el kínos vereséget II. Gézától. Ottó ennek ellenére lenézően szól a magyar haderőről, ugyanakkor viszont értékes adatokat szolgáltat annak összetételéről. Uralkodók környezetében forgolódó főpapként, betekintést nyert az ország kormányzatába is. Megdöbbenti a magyar király - a nyugati hűbériség intézményei által nem korlátozott - hatalma, elcsodálkozik azon, hogy `senki sem mer a királyon kívül pénzt verni vagy vámot szedni`, s említést tesz a magyarok azon - úgy tetszik, maradandó - szokásáról, hogy gyakran és hosszasan tanácskoznak országuk állapotáról.