Kohányban látta meg napvilágot. Pesten joggyakornok, majd a pesti, később a váci járás szolgabírája, 1818-tól táblabíró volt. A humoros novella műfajával új korszakot nyitott a magyar elbeszélő irodalomban. Legnagyobb írói sikereit meséivel aratta; e művei szinte kivétel nélkül célzatosak, politikai vagy erkölcsi nézeteket fejeznek ki bíráló éllel. 1825-től tevékenyen részt vett a politikában; az 1840-es évek elején az ellenzéki kör egyik vezéralakja, Szemere Pál szerint `a haza mindenese`. 1840-ben kezdeményezésére alakult az első magyarországi takarékpénztár, amelynek segédigazgatója lett. A Kisfaludy Társaság alapító tagja és 1837-40-ig igazgatója, 1845-ben az MTA helyettes elnöke volt. Igen hasznos munkásságot fejtett ki a pedagógia területén is, különösen a nőnevelésről szóló eszmefuttatásai érdekesek. A szabadságharc leverése után visszavonult a közélettől és csak irodalmi tevékenységet folytatott. Regényeket is írt, közülük legjelentősebb az első magyar társadalmi regény, a Bélteky ház (1832).