A polgári filozófia jelentős egyénisége, az egzisztencializmus egyik elindítója, fő képviselője Messkirch-ben született 1889. szeptember 26-án. Freiburgban szerezte meg filozófiai doktorátusát. 1915-ben magántanár lett, s többé nem hagyta el szülőföldjét. Az 1930-as évek elején szerepet vállalt a náci kultúrpolitikában, s a Freiburgi Egyetem rektora lett. Beszédeiben támogatta a hitlerizmust, s belépett a pártba is. Viszonya azonban hamar megromlott a nácikkal, 1934-ben le is mondott a rektorságról, de a pártot nem hagyta el. A II. világháború után a hitlerizmust az emberiség betegségének minősítette. Ennek ellenére a Németországot megszálló szövetségesek eltiltották a katedrától, s csak 1951-től adhatott ismét elő. 1927-ben publikálta a Lét és idő, 1929-ben Az alap lényege, majd a Kant és a metafizika problémája című műveit. Magyarul csak részletek jelentek meg tanulmányaiból. Freiburg im Breisgau-ban érte a halál.