Nagy múltú értelmiségi családból származott. 1878-tól Angliában tanult, ahol a jog helyett irodalommal és zenével foglalkozott. 1905-től a függetlenségi mozgalom támogatója volt. Költészete szervesen kapcsolódott az évezredes indiai hagyományokhoz, ugyanakkor Kelet és Nyugat kultúrája közeledésének hasznosságát vallotta, s ettől India erkölcsi megújhodását is remélte. Ennek a célnak az érdekében birtokán egyetemet alapított. Már a II. világháború előtt felemelte szavát a fasizmus és az embertelenség ellen. Verseit maga fordította angolra, regényeiben és drámáiban az indiai társadalom problémáival foglalkozott. Hatása az indiai költészetben máig is egyedülálló, hazájának himnusza is az ő nevéhez fűződik. 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, s ő volt az első nem európai író, aki e kitüntetésben részesült, két évvel később pedig Angliában megkapta a lovagi címet. Az irodalom mellett a festészetben és a zenében is alkotott. 1926-ban néhány hetet Magyarországon töltött, s erről versben is megemlékezett - Balatonfüreden gyógykezelték, ahol sétány őrzi emlékét. Szülővárosában, Kalkuttában halt meg 1941. augusztus 7-én.