Apácatornán született 1863. február 19-én. 1885-ben pappá szentelték, majd 1888-ban teológiai doktorrá avatták. A XIX. század utolsó két évtizedében több utazást tett a Balkánon és Kis-Ázsiában, a helyszínen tanulmányozva a török nyelvet és irodalmat. Közben sorra jelentek meg történeti és hagiológiai könyvei, többek között A mohamedanismus és a kereszténység (1892). 1907-től Konstantinápolyban folytatta tudományos munkáját, ahol a kuruckor és a két nép kapcsolatát kutatta. Ott készült művei csak halála után jelentek meg: A Rákóczi-emigráció török okmányai 1717-1803, Török-magyar oklevéltár 1533-1789.