A magyar epikus költészet jelentős alakja, a XVI. század legkiválóbb énekmondója, az epika valamennyi műfaját művelte. 1542-ig Szigetváron élt, Török Bálint udvarában. Török Bálint fogságba esése után vándorénekesként bejárta az országot, epikájában főleg a törökökkel vívott harcok eseményeit jegyezte fel krónikás hűséggel, a közvetlen benyomások és tapasztalatok alapján, ezért históriás énekei (Erdélyi história, Egervár viadala, Buda veszése, stb.) történeti forrásértékűek. Művei gyakran adtak tárgyat és indítást a későbbi magyar irodalom számára is. 23 saját szerzeményű dallama a Kolozsvárott általa nyomtatott Cronicában maradt fenn. 1555-ben Nádasdy Tamást látogatta meg, az ő sárvári udvarában érte utol a halál.