1345. szeptember 18-ról 19-ére virradó éjszaka az Nápoly közelében fekvő Aversában meggyilkolják Anjou Endre herceget, I. (Nagy) Lajos király öccsét. A fiatal herceg az 1333-as megállapodás következtében a nápolyi trón első számú várományosa volt, azonban Bölcs Róbert 1343-as végrendeletében másként döntött: unokáját, Johannát, András herceg feleségét jelölte ki uralkodónak. A testamentum nagy felháborodást keltett a magyar udvarban, és Nápoly magyar-párti részében. A magyar diplomácia VI. Kelemen pápánál kívánta elérni, hogy Andrást koronázzák meg. (Nápoly hűbérura ugyanis a pápa volt.) Erzsébet anyakirályné Itáliában személyesen próbált meg támogatókat szerezni - a magyar kincstár nagy részének a feláldozásával. A pápa végül hajlott a koronázásra, de akkor támadásba lendült András ellenzéke is. Máig megválaszolatlan kérdést jelent, hogy mekorra szerepe volt Johannának a merénylet kivitelezésében. Egy fárasztó vadászat után András feleségével nyugovóra tért, éjszaka azonban kihívták, mire a támadók rávetették magukat. Hurkot akartak vetni a nyakára, mivel állítólag édesanyjától egy olyan gyűrűt kapott, ami védte őt a méregtől, és a kard vasától. András az első rohamot sikeresen kivédte, és vissza akart menni szobájába a fegyvereiért, az ajtót azonban zárva találta. (Itt vetődik fel Johanna bűnössége, mivel nem elképzelhetetlen, hogy ő zárta be.) Végül győzött a túlerő, Andrást megfojtották, holttestét a kertbe dobták ki. A merénylet sokkolta a magyar udvart. Lajos és Erzsébet minden diplomáciai tekintélyét latba vetette, hogy a tettesék elnyerjék méltó büntetésüket. Amikor a szavak ereje nem hatott, Lajos a fegyverekhez nyúlt: két ízben is vezetett hadjáratot Nápoly megszerzéséért.