Ken Kesey
2005. szeptember 16. 13:00
<
1960-ban egy diáktársa sajátos pénzkereseti lehetőségre hívta fel figyelmét: a kaliforniai Palo Alto egyik veteránkórházába önkénteseket kerestek különféle narkotikumokkal végzett kísérletekhez. A kutatásokat a kormány finanszírozta, s Kesey kedélyesen ennyit jegyzett meg róla: "Na, ilyenkor kezdi el az ember azt érezni, hogy Isten létezik. Amikor a CIA elkezd drogot osztani neked." A kísérletek befejeztével Kesey a kórház elmeosztályán elvállalta a betegfelvigyázói munkát, itt szerzett tapasztalataiból, élményeiből született meg 1962-ben világhírűvé vált regénye, a Száll a kakukk fészkére.
A regény színtere a szigorú szabályok szerint működő, a külvilágtól és annak minden logikájától és rendjétől megfosztott elmeosztály, ahol a Hevenyek és Idültek tengetik céltalan és értelmetlen életüket a szigorú Főnéni irányítása alatt. Ide toppan be a nagy hangú, életerős és vagány McMurphy, aki megpróbálja felrázni betegtársait, a szánalmas emberroncsokat, hogy emberi méltóságukat visszaszerezzék, érvényt szerezzenek jogaiknak. E tevékenysége közben kemény konfliktusokba kerül a Főnénivel, aki végül a legnemtelenebb eszközzel, a "rezgetővel", vagyis elektrosokkal próbálja megtörni McMurphy ellenállását. A történetet az egyik főhős, a hatalmas termetű, kicsit féleszű, magát süketnémának tettető indián, Bromden (Serteperte Főnök) - a szerző alteregója - meséli el. A regény nem várt sikert aratott mind az olvasók, mind a kritikusok körében, akik a hatvanas évek Amerikájának kiúttalanságának és otthontalanság érzésének lenyomatát látták benne.
A váratlan siker és népszerűség nem vakította el a mindig is kalandor lelkű Kesey-t. Megírt még egy regényt Olykor egy nagyszerű ötlet címmel, majd gyakorlatilag eltűnt az irodalmi életből. Barátaival együtt megvásárolt egy kiszolgált iskolabuszt, elképesztő színekkel átfestették, rámázolták a Furthur nevet, keresztül-kasul beutazták Amerikát, s afféle "drog-happeningeket" tartottak útközben Vidám csínytevők néven, maguk is bőven fogyasztva a különböző tudatmódosítókból. Sofőrjük a Kerouac-regényekből ismert botrányhős, Ginsberg alkalmi szeretője, Neal Cassady volt, a zenei hátteret pedig a Grateful Dead szolgáltatta.
1965-ben Kesey-t kábítószer birtoklásáért letartóztatták, de Mexikóba szökött. Bujkálva, lóháton tért vissza hazájába, ahol börtön várt rá. 1967 novemberében szabadult, s ezt követően egy ideig újságíróskodott, majd ezt elunván családjával letelepedett egy oregoni farmon, ahol végül apja mesterségét folytatta, tejgazdaságot üzemeltetett. Írt még néhány könyvet, de ezek színvonala meg sem közelítette az első regényét. 1990-ben meghívták az Oregoni Egyetemre írást tanítani, de ekkor már egészsége nem volt tökéletes, cukorbetegség kínozta, májproblémái is voltak. 2001. november 10-én bekövetkezett halálát végül májrák okozta.
(Múlt-kor/Panoráma - Sarudi Ágnes)