Hatvan éve végezték ki Mussolinit
2005. április 28. 11:12
Hatvan éve, 1945. április 28-án végezték ki olasz partizánok Giulino di Mezzegrában Benito Mussolini olasz diktátort.
1915-ben behívták, 1917-ben sebesülése miatt leszerelték. 1918-tól hirdette: az országnak diktátorra, nagytakarításra van szüksége. Hamar kiderült, hogy e szerepre önmagát tartja a legalkalmasabbnak. 1919-ben Milánóban létrehozta a Fasci di Combattimentót (Hadviseltek Szövetségei), a név a római fasces-re, a vesszőnyalábos bárdra utal. Programjában földreform, az egyházi tulajdon elkobzása, a volt katonák támogatása szerepelt. Mussolini lendületes szónoklatokat tartott, s bár adatai sokszor tévesek, érvei ellentmondásosak voltak, teátrális fellépése mindig elragadta az embereket. 1920-ban megalapította a Fasiszta Pártot, amely 1921-ben a választásokon 35 mandátumot szerzett az 500-ból.
A háborúban elszegényedett országban a hazatért katonáknak nem volt miből élniük. Kevesellték a kapott területeket, gazdasági válság és infláció dúlt, 1922-ben általános sztrájk tört ki. Mussolini a liberális állam válságát kihasználva híveit 1922. október 24-én Róma felé indította, hogy vezérük hatalomra kerülését követelték. A "Marcia su Roma" (menetelés Rómába) sikerrel járt, a kormány lemondott, s III. Viktor Emánuel király Mussolinit nevezte ki kormányfővé. A vezér korábban, vonaton érkezett a fővárosba, ahol megbízatását hatalmas felvonulással ünnepelték meg.
Mussolinit, aki ellen több sikertelen merényletet követtek el, elragadta a birodalomépítés álma. 1935-ben lerohanta Etiópiát, s bár világszerte nagy felháborodás tört ki, a Népszövetség csak gyenge szankciókat hozott. A Ducét támogatta Hitler is, aki az I. világháború után Olaszországhoz került osztrák területekre Ausztria bekebelezése után sem tartott igényt - cserébe Mussolini korábbi fenntartásai dacára hozzájárult az Anschlusshoz. Az olaszok 1937-ben csatlakoztak a német-japán Antikomintern paktumhoz, s kiléptek a Népszövetségből. A Duce a németekkel együtt támogatta Francót a spanyol polgárháborúban, részt vett Csehszlovákia müncheni felosztásában s a magyar területeket visszaadó két bécsi döntésben.
A Berlin-Róma tengely kezdettől aszimmetrikus volt, Mussolini a Führer hódításait féltékenyen figyelte. Az 1940-es francia összeomlás idején megszerzett egy alpesi sávot, majd önállóságát demonstrálandó megtámadta Görögországot, de megverték, s csak a németek mentették meg. Líbiából Egyiptomot is megrohanta, az ebből következő katasztrófán Rommel sem tudott segíteni: a brit (s később amerikai) erők a tengelyt 1943-ra kiverték Afrikából.
1943 júliusában az angolszászok szicíliai partraszállása után a fasiszta Olaszország összeomlott. A Badoglio-kormány kapitulált, Mussolinit a Nagytanács megfosztotta tisztségeitől, s fogságba vetették. A háborút folytató németek kommandósai kiszabadították a Ducét, s a salói bábköztársaság élére tették. Mussolini leszámolt az ellene fordulókkal, még vejét is kivégeztette, de új uralma nem tartott sokáig. A német vereségek után megszökött, ám a partizánok elfogták és szeretőjével, Clara Petaccival kivégezték, lábuknál fogva felakasztott holttestüket Milánóban tették közszemlére. Az ország háborúba vitele és a kegyetlen diktatúra miatt ezzel a legtöbb olasz egyetértett.
(Múlt-kor/Panoráma - Sajtótadatbank)