Az ellenpápaság

2005. április 12. 12:44

Az ellenpápaság tündöklése és bukása

A 14. század végén-15. század elején több ellenpápát is (V. Sándor 1409-1410, XXXIII. János 140-1415) választottak, illetve ez volt az az időszak, mikor élesen meghúzták a határvonalat a pápa (ekkor XII. Gergely 1406-1415) és az ellenpápa között, és meghatározták azok megválasztásának pontos kritériumait. Azt ekkor is nehéz volt meghatározni - sőt a kortársak a konstanzi zsinatig nem is igazán jutottak döntésre abban a kérdésben, hogy ki volt a pápa és ki az ellenpápa. A bonyodalmakat csak fokozta az a tény is, hogy a három pápa párhuzamosan nevezte ki támogatóit a különböző püspöki székekbe, így ezen javadalmak későbbi tisztázása is csak a helyzetet nehezítette. A gordiuszi csomót végül Luxemburgi Zsigmond vágta át, aki a konstanzi zsinaton rendezte a pápa-ellenpápa kérdést egy roppant praktikus módon: a három pápát letette hivataláról, és kinevezett egy negyediket (V. Márton 1417-1431).

Hivatalosan az utolsó ellenpápát 1449-ben helyezték hatályon kívül (V. Félix 1439-1449), ám a 20. század közepe óta több katolikus mozgalom is felelevenítette ezt a rég letűnt szokást. Ezek közül talán a "sedevacante" nevezetű mozgalom a legismertebb, akiknek elképzelései szerint a hagyományos tridenti miserend egyes elemeinek a Novus Ordo Missae-re való változtatása pogányság és eretnekség. Így szerintük mindenki aki XII. Pius (1939-1958) óta a pápai trónon ül, és akiket ezek a pápák kineveztek, eretneknek számítanak. A mozgalom neve is innen ered: sede vacante (mely kifejezést a pápai interregnum esetében használják), azaz az üres pápai trón szerintük mindmáig betöltetlen. Rajtuk kívül több kis egyház vallja még magáénak a megtisztelő ellenpápa kinevezési jogát. Az azonban mindmáig elfogadott álláspont a katolikus egyházban, hogy akit hivatalosan is ellenpápának neveznek ki, azt az egyház automatikusan kiközösíti és kiátkozza.

előző oldal következő oldal 2 / 4

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?