Raffaello Santi

2005. április 6. 11:01

Raffaello Santi 1483. április 6-án született Urbinóban. Festő és humanista apjától tanult, majd 1495 körül Pietro Peruginóhóz került Perugiába. Már 17 évesen mesternek mondták. Még húszéves sem volt, amikor megfestette Mária megkoronázását, majd Perugino ösztönözésére a mesterét felülmúló első nagy képét, a Mária eljegyzését. 1504-ben Firenzében telepedett le, ahová Leonardo és Michelangelo híre vonzotta. Ekkori sorozata: Madonna tengelicével, Esterházy-Madonna, Madonna del Prato, és La Belle jardiniére Leonardo hatását tükrözi, de új típusai, szelíd, kerek arcai mély érzelmeket és magasztos tökélyt sugároznak. Stílusa közérthetőbb, meghittebb, nyugodtabb nagy elődeinél, nem gyötörték kínzó kérdések, élete és művészete gondtalan volt.

Bramante javaslatára II. Gyula pápa 1508-ban meghívta Rómába, ahol igen népszerű lett, a festők fejedelmének nevezték. Kifestette a pápa termeit, a Stanzákat, az első kettőt szinte egyedül, a harmadikat segédeivel. A legkorábban elkészült Stanza della Segnatura az újplatonikus filozófiai iskola témái révén volt hivatott igazolni a római egyház hatalmát.

A két nagy falon a Disputa, azaz a Keresztény vallás diadala s az Athéni iskola látható, a kisebbeken a Parnasszus és az Erények. Az Athéni iskola a filozófia allegóriája, más gondolkodók közt Platón és Arisztotelész látható pompás építészeti keretben. A Stanza d'Eliodorót 1512-1514 közt festette ki, itt az egyháztörténet csodáit láthatjuk: Héliodórosz kiűzése a templomból, A bolsenai mise, Szent Péter megszabadulása és I. Leó megállítja Attila seregét. A Stanza dell,Incendióban csak a Borgo égését festette maga, itt is drámaiságot keresve. E városrész tüzét IV. Leó áldása oltotta el.

Római Madonnái azt mutatják: elhagyta korábbi művei szelíd derűjét, a mozgalmasságot és nagyságot emelte ki, ilyen az Alba Madonna, a Sixtusi Madonna s I. Ferenc Madonnája. Sok fontos portrét festett, a X. Leó két bíborossalt, az Ifjú képmását s Baldassare Castiglione arcképét. Hírneve egész Európára kiterjedt, nagy vagyont szerzett, palotáját Bramante tervezte.

X. Leó tíz nagy falikárpit tervezésével bízta meg, ebből hét készült el. A csodálatos halfogás, A béna meggyógyítása, a Lystrai áldozat, a Szent Pál Athénban prédikál és a többi századokig hatottak az európai epikus festészetre. A kárpitok drámai érzékét mutatják: gesztussal és arckifejezéssel adja vissza az érzelmeket. 1515-ben Agostino Chigi megbízására, kinek a Villa Farnesina freskóit készítette, temetési kápolnát tervezett a Santa Maria del Popolo templomban.

1514-ben a pápa rá és Bramantéra bízta a Szent Péter székesegyház építésének vezetését, társa halála után azt Raffaello vette át, s görög kereszt helyett hosszhajós alaprajzot tervezett. X. Leó alatt régészeti felügyelő lett, ő felelt Róma művészeti programjaiért. A túlterhelt művész ekkor már kiterjedt műhellyel dolgozott, saját ecsetjével csak a vázlatokat készítette, esetleg a kényesebb részleteket dolgozta ki. Utolsó műve a Krisztus színeváltozása, amelyet Giulio Romano fejezett be. A fényben tündöklő isteni s a rémület-csodálat felkavarta emberi szféra közti dinamikus egyensúly és a kompozíció a manierizmus és barokk felé nyit.

Raffaello 37. születésnapján hunyt el, vélhetően feslett életmódja miatt. Vagyonát 16 ezer aranydukátra értékelték, ami akkor hallatlanul nagy összegnek számított. A Vatikánból a Pantheonba vitték, itt nyugszik ma is. A művészként és emberként is kellemes, megnyerő Raffaello népszerűsége máig töretlen. Két nagy kortársától, Michelangelótól és Leonardótól eltérően - Fülep Lajos jellemzése szerint - ő "az abszolút művész, problémái nincsenek. Amihez nyúl, forma, harmónia, szépség lesz belőle." A pesti Szépművészeti Múzeum őrzi az Esterházy Madonnát, s az Ifjú arcképét.