Az 1880-as évekig a parasztság szinte teljesen kívül esett a modern hitelrendszer érdeklődési körén. Különösen rossz termésű évek után, tavasszal, a fejletlen vidékeken parasztok tömege szorult rá a vetőmag- vagy az élelmiszerkölcsönre, s korcsmárosok, kereskedők, gazdag birtokosok aránytalanul magas kamatra adtak nékik hitelt. Emellett a csapszékekben gyakran halmozódtak nagyra az italadósságok - nem is mindig tisztességes számítás útján. A korcsmáros volt az uzsorás jellegzetes alakja, de találunk köztük elvétve még lelkészeket is. A kamatokat az állam 1868 óta nem korlátozta, de már 1877-ben bevezették a 8 %-os kamatmaximumot. Ezt egy hitelintézet nehezebben, de a magánuzsora könnyen kijátszotta. Az agrárkörök nyomására született 1883-ban "az uzsoráról és káros hitelügyletekről" egy törvény, mely fél évtől egy évig terjedő fogházzal és pénzbüntetéssel sújtja az uzsorát, az pedig, aki hamis szerződésekkel leplezve űzi, akár két évet és 4000 Ft büntetést kaphatott. Korcsmában csak legfeljebb 8 Ft-ig (egyheti jó munkabér erejéig) lehetett hitelezni. Ezt a szabályt évente ki kellett dobolni, a korcsmákban "magyarul, s az illető község jegyzőkönyvi nyelvén" ki kellett írni. Az óvatosabb korcsmáros persze inkább az írta ki: "Hitelt nem adok, mert haragot nem akarok."