100 éve született Wladislaw Gomulka
2005. február 7. 10:07
A lengyel politikus 1926-tól a kommunista párt tagja volt. A II. világháború alatt részt vett Varsó védelmében. 1942-ben megszervezte a Lengyel Munkáspárt első szervezeteit, jelentős szerepet vállalt a náci megszállók ellen küzdő fegyveres csoportok létrehozásában. Kidolgozta a párt `Miért harcolunk?` című programnyilatkozatának végleges változatát. 1948-ig a párt KB főtitkára, 1945-től a Minisztertanács elnökhelyettese volt. Hamis vádak alapján 1948-ban megfosztották tisztségétől, le is tartóztatták. 1954 végén szabadult, 1956 nyarán rehabilitálták. 1956-70 között ismét az állampárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára volt.
1939-ben, Lengyelország lerohanása után szabadult ki. Részt vett Varsó védelmében, majd a keleti, szovjet-megszállta területre ment, s hivatalnokként dolgozott. 1941-ben ismét politizálni kezdett, a német megszállás alatt szervezte az illegális mozgalmat. 1942-ban Varsóban a Lengyel Munkáspárt központi bizottsági titkára lett, s partizánakciókat szervezett. 1943-ban ő lett a főtitkár, s ideológiai kiáltványt fogalmazott, részt vett a Honi Nemzeti Tanács Szervezésében. Amikor a szovjet csapatok lengyel földre értek, Lublinban az ideiglenes kormány kormányfő-helyettese lett, majd az átcsatolt német területek közigazgatását szervezte. 1945 végén a párt főtitkárává választották. Kegyetlenül leszámolt a kommunista uralom ellenfeleivel, szétzúzta a Parasztpártot, s szorgalmazta az egyesülést a szocialistákkal, de elítélte a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását.
1947-ben Sztálin utasítására elmozdították, nacionalizmus vádjával, helyére Boleslaw Bierut került. A Lengyel Egyesült Munkáspárt megalakulásakor a Politikai Bizottságból is kimaradt. 1949 elején felmentették kormánytisztségéből, majd kizárták a pártból, 1951-ben letartóztatták. Sosem vallotta magát bűnösnek. Sztálin halála után, 1954 végén szabadult ki. Az 1956-os hruscsovi desztalinizáció idején rehabilitálták. A poznani megmozdulások idején sokan emlegették, s követelték visszatérését. Ismét a párt tagja lett, majd a Központi Bizottság első titkára, s az Államtanács tagja. Reformjai azonban csak félig valósultak meg, enyhült a terror, az egyház üldözése, leállt a mezőgazdaság kollektivizálása, de korlátozták a szellemi szabadságot, s a gazdaságban sem sok változás történt. Népszerűsége gyorsan csökkent, 1968-ban az értelmiség már nyíltan szembeszállt vele, s diáklázadások törtek ki. Gomulka ugyan megerősítette helyzetét a pártban, de befolyása hanyatlott. 1970-ben aláírták a lengyel-nyugatnémet megállapodást, amely szentesítette a nyugati határokat. Gazdasági reformjai már nem tudták megakadályozni a munkáslázadásokat Gdanskban és Szczecinben, 1970. december 20-án Gomulkát lemondatták. Ezután visszavonult a közélettől, csak 75. születésnapján méltatták érdemeit. 1982-ben hunyt el.
(MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
