Francia-német vasútfejlesztési rivalizálás

2005. február 7. 12:26

A francia-porosz háború előtt a franciák jelentősen elmaradtak a vasúthálózat fejlesztésében. A Párizs központú infrastruktúrafejlesztés lelassította a francia csapatok mobilizálását 1870-ben.

A német katonai stratégát, Helmuth von Moltke-t viszont összehangolt vasúti menetrendek segítették a harcban. Csapatai és az utánpótlást szállító szerelvények megállás nélkül szelhették át Németországot, s ez hat nappal megrövidítette a német hadsereg felkészülési idejét.

A francia-porosz háború után a szembenálló felek a legmélyebb bizalmatlansággal figyelték egymás vasútfejlesztési lépéseit. Mitchell szerint a küzdelemből a németek kerültek ki győztesen, bár ez a tény a villámháborús Schlieffen-terv összeomlása után már nem igazán vigasztalta a német hadvezetést.

Az államok egymás elleni kűzdelme mögött a vasútvonalak ellenőrzéséért zajló állami és magántőke közötti kűzdelem rejtezik. A sedani vereség annyira megviselte a francia államot hogy az 1870-es évek belpolitikai viharaiban semmi esély sem mutatkozott a vasutat érintő állami reformok keresztülvitelére. A francia kormányzat nem tudta megakadályozni, hogy a francia vasúti magántársaságok német gyártmányú mozdonyokat szerzzenek be. A vasútvonalak állami tulajdonba vételét csak az első világháború folyamán sikerült megvalósítani Franciaországban.

Ezzel szemben az újonnan alakult német császárságban 1890-re tulajdonképpen csak az állami vállalatok maradtak talpon, az ország vasútpályáin és szerelvényein a birodalmi és tartományi, szászországi, bajorországi kézben lévő cégek osztoztak.

* Allan Mitchell a san diego-i California Egyetem tanára, a The American Historical Review és a Central European History szerkesztője.