Wegener és a kontinensek vándorlása
2005. január 11. 10:25
Kontinensvándorlás-elmélet, felhőfizika, sarkvidéki légáramlatok - ezek a 125 éve született Alfred Lothar Wegener, német meteorológus, geofizikus életművének kulcsszavai.
Egy árvaházi igazgató fia volt, a berlini egyetemen doktorált 1905-ben. Érdeklődése csakhamar az őséghajlattan felé fordult, s 1906-08 között egy grönlandi expedíción vett részt, hogy tanulmányozza a sarkvidék légáramlatait. Még háromszor járt Grönlandon: 1912-13-ban, 1929-ben és 1930-ban. Meteorológiát oktatott a marburgi és a hamburgi egyetemen, 1924-30-ban a grazi egyetem meteorológia- és geofizikaprofesszora volt. Jelentősek a felhők fizikájára vonatkozó vizsgálatai, amelyekkel megelőzte korát. Másokhoz hasonlóan ő is felfigyelt arra, hogy Afrika nyugati és Dél-Amerika keleti partjai egybeilleszthetők, s úgy vélte, a két földrész egykor összetartozott. 1910 körül dolgozta ki elméletét arról a szuperkontinensről, amely 250 millió évvel ezelőtt valamennyi mai szárazföldet magába foglalta, s később darabokra tört. A Pangea nevet adta ennek a földnek, amelyről úgy vélte, hogy részei a földtörténet évmilliói során sodródtak el egymástól.
Ebből alakult ki a mai kontinensvándorlás kifejezés. Elképzelését 1912-ben ismertette, majd 1915-ben A földrészek és óceánok eredete című könyvében tette közzé. A földtani és paleontológiai szakirodalomban számos bizonyítékot talált arra, hogy bizonyos geológiai rétegek vagy állatfajok egymástól távol eső kontinenseken is előfordulhatnak, pl. Madagaszkár és Elő-India, illetve Dél-Amerika, Madagaszkár, Ausztrália és Új-Zéland között mutathatók ki ilyen kapcsolatok. Elméletét kortársai irreálisnak tartották és elvetették, az 1960-as években kialakult lemeztektonika azonban alátámasztotta Wegener elképzeléseit. E teória szerint a Föld kőzetburka lemezekből áll, amelyek a földköpeny anyagába merülnek, és egymáshoz képest különféle mozgásokat végeznek: egymáshoz közelednek, egymástól távolodnak vagy egymás mellett elcsúsznak. A földrengéses és vulkanikus tevékenység, valamint a hegységképződési folyamatok e lemezek határain, a mozgások következtében játszódnak le. A Föld felszínét tucatnyi nagy és számos kisebb kőzetlemez alkotja.
(MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
