Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete - Bécs és Budapest a historizmus és avantgárd között
2004. március 22. 12:09
<
Magyar Nemzeti Galéria - Közös és eltérő utakon
A bécsi Harrach Palota termeiben 2003-ban, a Kunsthistorisches Museum szervezésében bemutatott magyar képzőművészeti válogatás idén tavasszal Budapesten jelentős osztrák anyaggal kibővítve kerül a közönség elé. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása, hangsúlyozva a két nemzet művészetének kapcsolódási pontjait és eltérő karakterét, elsősorban az osztrák művészet alkotásaira koncentrálva ad egy teljesebb képet. A tárlat a `közös` és az `eltérő` utak viszonylatában az 1870 és 1920 közötti időszak festészeti, szobor és grafikai anyagát vonultatja fel, kiegészítve iparművészeti tárgyakkal. Jól nyomon követhetővé válik a bemutatón, hogy az átívelt mintegy ötven év alatt hogyan újult meg, változott és alakult át a korszak képzőművészete.| Egon Schiele: Álló nő, 1913 |
A kiállítás által átfogott időszak alatt talán a legszorosabb kapcsolat a szolnoki művésztelepen alakult ki, ahol az alapító mester az osztrák August von Pettenkofen volt és mellette olyan jeles osztrák festők is megfordultak és alkottak az alföldi kisvárosban, mint Tina Blau, Anton Romako vagy Johann Gualbert Raffalt.
Az elváló utakat jelölik az l890-es évektől a késői naturalizmus és plein-air stílusában dolgozó művészek; a nagybányaiak - Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Csók Istán, Réti István - és a késői szolnoki művésztelep alkotói - Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar.
A kiemelkedő magyar életművek - Rippl-Rónai József, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontvári Kosztka Tivadar - mellett felvillan a világhírű osztrák művészek, Gustav Klimt, Egon Schiele és Oscar Kokoschka egy-egy remekműve is.
A XX. század elején újabb szerves kötődések tanúi lehetünk a bécsi Hagenbund és a budapesti Kéve művésztársulat, valamint a magyar Művészház és az osztrák Neukunst kapcsolatai révén.
A hazai népies szecesszió és az osztrák geometrikus szecesszió izgalmas kontrasztjában, reprezentatív válogatásban jelennek meg a két ország "gesamtkunst" - összművészeti - műhelyeinek, a gödöllői művésztelep és a Wiener Werkstätte iparművészeti remekei.
Befejezésül a magyar avantgárd, a Nyolcak és az aktivisták - Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Tihanyi Lajos - műveit a bécsi emigrációban alkotó Kassák kör művészeinek képei, az osztrák modernek és a bécsi kinetizmus képviselői kísérik. A kiállítás, a két ország közötti páratlan összefogásnak köszönhetően egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy a jól ismert nagy osztrák mesterek - Makart, Klimt, Schiele, Kokoschka - művei mellett a magyar művészet vetületében, egy tágabb horizonton is bepillanthassunk az osztrák stílustörekvésekbe és megismerkedhessünk olyan művészekkel, mint Koloman Moser, Carl Moll, Michael Powolny, Alfred Kubin, Albert Paris Gütersloh, Max Kurzweil, Theodor von Hörmann.
A kiállításhoz közel 500 oldalas, színes sok képpel illusztrált katalógus készül, melynek tanulmányait magyar és osztrák ismert kutatók írták a legfrissebb kutatások alapján. Ezekből megismerhetjük azt az ellentmondásos, baráti, vetélkedő, egymást segítő és egymást lenéző, a másikat lehagyni akaró sokrétű kapcsolatot, amely a közös birodalom két vezető városát a múlt századfordulón jellemezte, amelynek ma is sok maradványa él a városképekben, épületekben, de a lelkekben is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
