Dokumentumfilmes a múltból
2004. november 4. 10:30
A krasznogorszki állami film- és fotóarchívumból érkezett anyagok jelentették a legnagyobb szenzációt a Némafilmek Nemzetközi Szemléjén, amelyet az észak-olaszországi Sacilében tartottak.
|
Dziga Vertov |
Ám ezek a felvételek nemcsak reprodukálni akarták a valóságot: az operatőr úgy használta a kamerát, mint emberi szemet, amely megérteni, értelmezni akarja a látottakat. Nem véletlen, hogy első híradóinak címe Kino-pravda, azaz Filmigazság, első nagyfilmjének pedig a Kino-glaz, Filmszem címet adta. Leghíresebb munkája az 1929-ben készült Ember a felvevőgéppel volt - idézi fel a filmtörténetet a milánói Corriere della Sera. Néha azonban az ideológia Dziga Vertovot sem kímélte. Az 1934-es Három dal Leninhez című művében a forradalom vezére csodatevővé válik, aki minden problémát meg tud oldani, még a muzulmán nőknek a burkától való megszabadítását is. Máskor viszont hagyta, hogy a felvevőgép az igazságot rögzítse. Például amikor megmutatta, hogy a szovjetek Moszkvájában még mindig sok az elhagyott gyerek, akik az utcán alszanak, hogy a falvakban vannak éhező parasztok, és az utakon látni lehet drogozó fiatalokat.
A filmezés, az operatőri munka Dziga Vertov testvéreit is megfertőzte. Egyik öccse, Mihail Kaufman a 20-as években állandó asszisztense volt, a másik, Borisz Kaufman viszont Nyugaton próbált szerencsét: előbb Franciaországban dolgozott, Jean Vigo filmjeinek operatőre lett, majd az Egyesült Államokba ment és ott olyan klasszikusok fűződtek a nevéhez, mint Elia Kazan Rakparton, és Sidney Lumet Tizenkét dühös ember című filmjei. Dziga Vertovnak nem volt könnyű élete Sztálin Szovjetuniójában. Lobbanékony természete is nehezítette sorsát. Élete végéig dolgozott, egy évvel élte túl a Generalisszimuszt. De Eisenstein felfedezettjének filmjei még sok mindenre megtanították a későbbi generációkat és tanulmányozásra érdemesek mai is, amikor a dokumentumfilm újra virágzásnak indult.
(Panoráma)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
